Jól sikerült a befektetői pitch, úton van a term sheet, de folyamatosan attól rettegsz, hogy rájönnek a befektetők, hogy nem is vagy annyira jó, mint azt gondolják?
Kapod a visszajelzéseket, hogy mennyire fantasztikus, amit csinálsz, de valójában csalónak érzed magad?
Tartottál egy lehengerlő előadást, majd záporoznak feléd a dícséretek, de úgy érzed ezt egyáltalán nem érdemled meg és nem tudsz büszke lenni a teljesítményedre?
Az egyetemen, amikor túl voltál egy sikeres vizsgaidőszakon, úgy érezted csupán a szerencsének köszönhető és persze mások támogató segítségének, hogy kiválóan teljesítettél?
Ha ezek közül bármelyiket is érezted valaha esélyes, hogy te is azok közé tartozol, akik megélték már az úgynevezett imposztorszindrómát. Nézzünk kicsit a mélyére, hogy mit jelent maga a kifejezés. Honnan ered? Kiket érint igazán? Így ha legközelebb a fenti esetek közül találkozol valamelyikkel, hátha csökkenti a szorongásodat az a tény, hogy nem csaló, vagy csupán imposztorszindrómától szenvedsz.
De kezdjük a legelején, mi is az az imposztorszindróma?
Ez egy pszichológiai jelenség, amelynek során a személy folyamatosan attól retteg, hogy csalódást okoz, vagy lelepleződik a hiányosnak gondolt képességeinek köszönhetően, még akkor is, ha mások kivülről sikeresnek ítélik meg. Gyakori jelenség azok körében, akik magas teljesítményre törekednek a munkájukban vagy a tanulmányaikban. Az érintettek általában alulértékelik önmagukat, és képtelenek elfogadni a sikerüket, mert úgy érzik, hogy csak véletleneknek vagy mások segítségének köszönhetik azt. A fogalmat először két amerikai klinikai szakpszichológus, Pauline R. Clance és Suzanne A. Imes alkotta meg az 1970-es években a "The Impostor Phenomenon in High Achieving Women: Dynamics and Therapeutic Intervention" című tanulmányukban. Ekkor még az az elképzelés élt, hogy csupán a dolgozó nőket érinti a jelenség. Megfigyelték, hogy a sikeres nők olyan érzésekkel küzdenek, mint az alábecsülés és a siker lelepleződésétől való félelem. Főleg olyan szakterületeken üti fel a fejét a jelenség, ahol korábban férfi “túlerő” volt jellemző. Később persze bebizonyították, hogy teljesen mindegy milyen nemű az illető, hiszen bárkinél előfordulhat az imposztorszindróma. Azonban a kutatások azt mutatják, hogy nők esetében gyakrabban fordul elő ez a jelenség, mint a férfiak esetében. Nők esetében gyakran a társadalmi elvárások, a gender sztereotípiák és a nőkre nehezedő nyomás miatt jelentkezik. A férfiak esetében ugyanez a jelenség ritkább, mert a férfiak általában nagyobb önbizalommal rendelkeznek és kevésbé hajlamosak arra, hogy kétségbe vonják saját képességeiket. Ha számszerüsíteni szeretnénk, azt feltételezik a kutatási eredmények alapján, hogy a nők körülbelül 70-75% -a, míg a férfiak körülbelül 60-65% -a szenved tőle életük valamely időszakban. A fenti számokra persze hatással lehetnek a kulturális különbségek, a szakmai háttér vagy a képzési szint egyaránt.
Olvasd el a teljes tartalmat a Growth Magazin legfrissebb számában!
