Györkő Zoltánnal, a Balabit egykori alapító tagjával készítettünk interjút arról, hogy valójában mi történt a színfalak mögött abban a 18 évben, amíg építették cégüket. Hihetetlenül izgalmas interjút olvashattok arról, hogyan lehet egy taxiban ülve befektetéshez jutni vagy azon agyalni heti szinten többször, hogy feladd az addigiakat, majd mi kell ahhoz, hogy felállj és folytasd a cégépítést. Lesz szó a kezdetekről, befektetésről, krízisekről és az exittel járó stresszes időszakról. Ha éppen mélyponton vagy, akkor fogd ezt a történetet és tekints rá úgy, mint egy terápiára.
Végigkísértél egy startupot a 2000-es indulástól a 2018-as exit-ig. Hogyan tekintesz vissza az egykori startup-os önmagadra?
Amikor a 2000-es évek elején elindítottuk a vállalkozásunkat, nem startupként definiáltuk magunkat. Elkezdtünk építeni egy vállalkozást, semmiképpen sem mondtuk, hogy "startupot" csinálunk. Így visszatekintve nem igazán van "startupos" énképem. Anno hagyományos értelemben vett vállalkozók voltunk, később pedig, amikor már startupnak nevezhettük volna magunkat, sokkal nagyobbak voltunk, mint egy tipikus kezdő startup. Szóval valahogy kimaradt az igazi startupos epizód. Annyi minden történt 18 év alatt. Útközben sokat változtam, rengeteget fejlődtem és tanultam. Ha visszatekintek a cég különböző korszakaira, akkor mindenhol kicsit más szerepben jelentem meg.
Hányféle sapka volt rajtad?
Szerintem az összes lehetséges sapka volt rajtam.
A történetünk az egyetemi évek alatt kezdődött, ahol az akkori évfolyamtársam Schleidler Balázs szólt, hogy esetleg alapíthatnánk közösen egy céget. Ő a legjobb mérnök, akit ismerek, és nagyon jó szoftverfejlesztő is, én meg az az egyetemista voltam, aki mindent ellógott, ráadásul az összes beadandómat ő segített megírni. Nem is értettem, hogy miért pont nekem szól, hogy kezdjünk közös céget. Így utólag már világos, de akkor nem volt az.
Annak ellenére, hogy én magam is informatikus mérnök diplomával rendelkezem, sohasem írtam egy sor kódot sem a 18 év alatt, ami a termékeinkben megjelent volna. Ellenben én vittem mindig azt a pozíciót, amit senki más nem akart. Tehát én voltam a klasszikus Mr. Wolf, a Pulp Fiction-ből, aki a problémamegoldó szerepben tűnik fel. Hogyha jött valamilyen probléma, azt meg kellett oldani, nem volt mese. Egyébként voltam titkárnő, supportos, projektvezető, HR-es, pénzügyes, értékesítő, marketinges és ezen területek vezetői pozícióit is betöltöttem. Van az a mondás, hogy az ember mindig addig lépked a ranglétrán felfelé, amíg elér egy olyan pozícióba, amit már nem tud megcsinálni, így lettem ügyvezető.
Kinek a fejéből pattant ki a Balabit ötlete?
Négy technikai hátterű ember alapította a céget. Schleidler Balázs, Wagner Endre, Magosányi Árpád és jómagam. Endre és Árpi ezt megelőzően a Matáv-nál dolgoztak, és ott adódott egy üzleti lehetőség, mert kellett a Matávnak egy tűzfal szoftver, amiről azt gondoltuk, hogy meg tudjuk csinálni. A terv az volt, hogy alapítunk egy céget, és megírjuk a szoftvert. Ebből jött az egész.
De, ha a többi alapítóval beszélgetsz, akkor mind a hárman határozottan azt állítják, hogy az ő ötletük volt az egész. Sosem tudtak benne megegyezni. Persze ebből a sztoriból nem lett semmi. Megalapítottuk a céget és a tűzfal szoftver volt az első termékünk, amit a Matáv sosem vásárolt meg, így kénytelenek voltunk piacra dobni és árulni azt.
Olvasd el vagy hallgasd meg a teljes interjút a Growth Magazin legfrissebb számában!
