Jelenleg üres a kosarad.
Miként alakíthatja az építészet a válságkezelés jövőjét? Hogyan lehet egy moduláris építési rendszer egyszerre eszköz a menekültválság enyhítésére és a prémium turizmus kiszolgálására? És vajon mit tanulhatunk egy olyan startup történetéből, amely az innovációt és a fenntarthatóságot helyezi előtérbe?
Az elmúlt évtizedekben a természeti katasztrófák száma drámaian növekedett, évente emberek millióit megfosztva otthonaiktól és kényszerítve őket ideiglenes szállásokra. Míg az 1970-es években évente átlagosan 711 ilyen eseményt regisztráltak, addig a 2010-es években ez a szám évente 3165-re emelkedett. A klímaváltozás és az emberi tevékenység hatása egyre súlyosabb kihívások elé állítja a világot, ahol a gyors és hatékony megoldások egyre fontosabbá válnak.
Ha csak az elmúlt éveket nézzük, a természeti katasztrófák pusztítása világszerte emberek millióit sújtotta. A 2023-as törökországi és szíriai földrengések több tízezer ember halálát okozták, és egymillió embert tettek hajléktalanná, akiknek többsége zsúfolt sátrakban vagy ideiglenes táborokban keresett menedéket, miközben az újjáépítés csak lassan kezdődött meg. A 2024-es floridai tornádók és a Milton hurrikán közel hárommillió embert hagyott áram nélkül, több száz otthont pusztított el, és lakók ezreit kényszerítette ideiglenes szállásokra, ismét rámutatva a gyors telepíthető lakhatási megoldások szükségességére. A 2020-as ausztrál bozóttüzek egy évtized legpusztítóbb természeti katasztrófái közé tartoztak, több mint 2400 házat romboltak le, és emberek millióit űzték átmeneti szállásokra, miközben a klímaváltozás közvetlen hatásaira irányították a világ figyelmét. Haiti 2021-ben újabb súlyos földrengést szenvedett el, amely 2200 ember életét követelte és több mint 100 000 épületet tett lakhatatlanná; az érintettek többsége hónapokig ideiglenes sátrakban élt, míg az újjáépítés lassan haladt.
A katasztrófák mellett a politikai instabilitás is óriási kihívásokat teremtett. Az ukrán-orosz konfliktus kezdete óta több millió ember kényszerült elhagyni otthonát, gyakran csupán egy hátizsákkal indulva útnak. Az európai menekülttáborok zsúfoltsága, valamint a gyors és megfelelő elhelyezés hiánya új megoldásokat követel.
Ezek az események rávilágítanak arra, hogy a világ egyre nagyobb szükséget szenved az olyan gyors, hatékony és fenntartható megoldásokban, amelyek nemcsak menedéket, hanem méltóságot is biztosítanak a bajbajutottak számára. Ez a kihívás adta a motivációt a Lattice Home csapatának is, hogy újragondolják az ideiglenes lakhatás fogalmát, és olyan rendszereket fejlesszenek, amelyek valódi változást hozhatnak a válsághelyzetek kezelésében. Az építész alapító páros, Bálint Ábel és Debrei Nóra, a kreatív gondolkodás határain túllépve olyan megoldást alkottak, amely az építészet erejét hívja segítségül globális problémák megoldására. A startup gyorsan összeszerelhető, sokoldalúan használható rendszereivel mutatja meg, hogy az építészet több, mint esztétikai művészet: a társadalmi kihívásokra adott praktikus és fenntartható válasz is lehet.
Az ötlet születése
A Lattice Home története a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen kezdődött, ahol Ábel, az építészeti tanulmányait folytatta. Egy különleges formatan kurzus során Ábel egy egyedi térbeli struktúrát tervezett, amely azonnal megragadta a tanárok és diákok figyelmét. „Eredetileg egy kisérleti projektként indult, fából és különböző méretarányú modellekből készítettem. Akkoriban inkább kreatív kísérletnek szántam, és még nem gondoltam, hogy valaha gyakorlati alkalmazása lehet” – emlékszik vissza Ábel. A projekt azonban nem merült feledésbe. Egy tanár annyira inspirálónak találta Ábel munkáját, hogy példaként mutatta be az alsóbb éveseknek. Az egyik ilyen bemutatón ott ült Debrei Nóra, aki azonnal felfigyelt a struktúra különlegességére. „Még első éves hallgató voltam, és minden, amit az idősebbek készítettek, számunkra példaértékű volt” – meséli Nóra. „Ábel munkája viszont kimagaslott. A szerkezet annyira letisztult és különleges volt, hogy első ránézésre nem lehetett eldönteni a léptékét. Pont ez adta az erejét: egyszerre képzeltem el kicsiben, mint egy ékszert, és nagyban, akár egy épületként.”
Az évek során a két hallgató nemcsak szakmailag, hanem személyesen is közelebb került egymáshoz: barátok, majd egy pár lettek. „Már akkor éreztem, hogy Ábelben van valami különleges. Nemcsak a tervezéshez értett, hanem mindig tágabb összefüggésekben gondolkodott” – emlékszik vissza Nóra.
A projekt azonban évekre fiókba került. Ábel és Nóra saját belsőépítészeti és építész stúdiót alapítottak, miközben a saját szakmai útjukat keresték. A régi ötlet azonban sosem tűnt el teljesen. Amikor évekkel később újra elővették, már nemcsak művészi, hanem gyakorlati szempontból is megvizsgálták.
„Tudtuk, hogy ez több lehet egy egyszerű szerkezetnél. Valami olyat akartunk létrehozni, ami ténylegesen segít az embereknek, és megoldást nyújt olyan problémákra, amelyekkel mások nem foglalkoznak”
– mondja Ábel.
Moduláris megoldások a globális kihívásokra
A Lattice Home egy olyan gyorsan összeszerelhető lakhatási megoldás, amely egyedi módon kínál választ válsághelyzetekre, ahol nincs idő vagy lehetőség a napokig tartó építkezésre. „Ez nem egy olyan rendszer, amely hosszú leírást vagy különleges technikai tudást igényel. Nem kell hozzá sem írástudónak lenni, sem bármiféle nyelvismerettel rendelkezni. A modulokat bárki könnyen kezelheti: 3-4 ember egyszerűen összeállítja, és azonnal használható” – magyarázza Nóra.
Ami igazán kiemeli a Lattice Home-ot, az a moduláris felépítése és a végtelen bővíthetősége. „Ezáltal nem szorítkozunk egyetlen tér funkciójára. A modulok egymással összekapcsolhatók, így akár nagyobb belső terek is kialakíthatók. Ez különösen fontos volt számunkra, mivel első körben menekültek számára terveztük, ahol a különböző kultúrák és vallások igényeinek való megfelelés kulcsfontosságú. Mindenhol más szokások és szabályok érvényesek, ezért a rendszerünknek alkalmazkodónak és rugalmasnak kellett lennie.”
Jelenleg az ENSZ által használt sátrak két különböző kategóriába sorolhatók, amelyek jól tükrözik a menekülttáborok különböző igényeit.
- Az egyik a „fast housing”, amikor a rendkívüli helyzetekre azonnali megoldás szükséges, és gyors cselekvésre van szükség.
- A másik kategória azok a táborok, amelyek hosszú távon működnek, és akár 10, 20 vagy 40 évig is létezhetnek.
„Ezek a többmilliós táborok tulajdonképpen városokká alakulnak át” – magyarázza Ábel. A Lattice Home azonban kifejezetten az első kategóriára, a gyors megoldásokra fókuszál. „Mi ezzel a hosszú távú megoldásokkal nem foglalkozunk jelenleg. Számunkra az azonnali segítségnyújtás a lényeg, ezért vizsgáltuk meg a jelenleg elérhető vészhelyzeti lakhatási megoldásokat” – mondja. Nóra szerint az ilyen rendszereknél több probléma is felmerül. „Ami nagyon szembetűnő, az egyrészt az összeállítás ideje. Sok esetben ez rendkívül hosszú, és bonyolult elemekből állnak össze. Ha nem is állnak sok elemből, akkor is olyan szakértelem kell hozzá, ami nem mindig elérhető. Ezekhez általában részletes leírás tartozik, de ez önmagában nem elég: szükség van olyan szakemberre, aki pontosan tudja, hogyan kell az adott eszközt összeállítani.”
Ezzel szemben a Lattice Home megoldása radikálisan egyszerűbb. „Az ötletünk lényege, hogy egy katasztrófa sújtotta területre a modulokat akár helikopterrel, repülővel vagy teherautóval is el lehet szállítani, és szakmai tudás nélkül összeállíthatók. Ilyen rendszert a piacon nem találtunk, így egy egyedi megoldást hoztunk létre.” Ez az egyszerűség és gyorsaság az, ami a Lattice Home-ot kiemeli a meglévő eszközök közül, és azonnali segítséget nyújt válsághelyzetekben.
Innováció fesztiválokra
Bár a projekt eredetileg a menekültválság megoldására fókuszált, hamar rájöttek, hogy a technológia más területeken is alkalmazható. „A fesztiválok világában például hatalmas igény van prémium glamping megoldásokra” – mondja Ábel. „A Szigettel hároméves szerződésünk van, így 2025-től már ott lesznek a unitjaink.” A glamping modulok nemcsak a Lattice technológiai innovációját mutatják be, hanem új üzleti lehetőségeket is nyitnak a startup számára.
„A fesztiválokon Magyarországon ez a megoldás még gyerekcipőben jár, de összehasonlítva a konkurenciával, a mi rendszerünk több szempontból is kiemelkedő. Egyrészt sokkal nagyobb teret biztosít, ami nemcsak azért előnyös, mert több ember fér el benne, hanem azért is, mert a prémium vásárlók igényeit tartjuk szem előtt. Ezek az egységek lehetővé teszik, hogy a felhasználónak több privát tere legyen, a térérzete jobb , vagy akár másokat is fogadjon – ez pedig hatalmas előny a fesztiválok világában.”
„A másik kulcstényező a sorolhatóság, amely itt is jelentős szerepet játszik” – teszi hozzá Ábel. „Ez a rugalmasság különösen vonzóvá teszi a rendszert, hiszen a modulok egymáshoz kapcsolva tágasabb tereket hozhatnak létre, amelyek a vásárlók igényeihez igazodnak.”
Az inkubációs programok jelentősége
Ábel szerint a menekültválság globális kihívás, és a Lattice Home egy valós megoldást kínálhat erre. „Úgy látjuk, hogy ez most egy jelentős probléma, és sajnos nagy a piaca. Azon dolgozunk, hogy fenntartható, gyorsan összeszerelhető modulokkal segítsük azokat, akik elvesztették az otthonukat” – magyarázza. A projekt szociális hatása mellett azonban az üzleti oldalra is hangsúlyt kellett fektetni. Ezért csatlakoztak a STRT Launchpad inkubátor programhoz, ahol Ábel szerint teljesen új szemléletet kaptak. „A program alatt megtanultuk, hogy nem elég csak a termékre koncentrálni. Piackutatás, versenytárs-elemzés és a sales voltak a fő fókuszok.”
Ez az időszak azonban nem csupán szakmailag, hanem személyesen is kihívást jelentett az alapítók számára. Ekkor született meg Ábel és Nóra második gyermeke, ami új perspektívát adott a munkájukhoz. „A startup építése és a szülői szerep összeegyeztetése rendkívül nehéz volt, de egyúttal motivációként is szolgált. Tudtuk, hogy amit létrehozunk, nemcsak nekünk, hanem másoknak is jelentős hatással lehet az életére” – meséli Nóra.
A startupok világában az inkubációs programok nem csupán a kezdeti támogatást jelentik, hanem meghatározhatják egy vállalkozás jövőbeli sikerét is. A Lattice Home történetében ezek a programok döntő szerepet játszottak, hiszen lehetőséget biztosítottak arra, hogy az alapítók az építészeti hátterükre építve a piaci és üzleti folyamatokban is megerősödjenek.A programok alatt az alapítók számára egyre világosabbá vált az is, hogy a hardware startupok, mint a Lattice Home, különleges kihívásokkal szembesülnek. A magas gyártási költségek, a logisztikai kérdések és a hosszabb megtérülési idő miatt a befektetők gyakran kockázatosabbnak tartják ezeket a vállalkozásokat. Ezért az inkubációs programok során különösen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy üzleti modelljüket és piaci stratégiájukat stabil alapokra helyezzék.
„Az egyik legfontosabb tanulság az volt, hogy nem szabad félni a kritikától. Az inkubátor programokban kapott visszajelzések néha kíméletlenek voltak, de pont ezek segítettek abban, hogy a projektünk megerősödjön és még életképesebb legyen” – mondja Ábel. A programok során olyan mentorokkal dolgozhattak együtt, akik nemcsak szakmai tanácsokat adtak, hanem megosztották saját tapasztalataikat is, ezzel segítve az alapítókat a döntéshozatalban.
Befektetők és növekedés
„Ez a folyamat hosszabb volt, mint gondoltam, és mint szerettem volna. Körülbelül fél évig tartott, tavaly decemberben indultunk el” – meséli Ábel. „Mivel hardverrel foglalkozunk, ami egy kifejezetten nehéz környezet, azt gondolom, hogy a pre-seed fázisban elért 200 ezer eurós befektetés egy korrekt eredménynek számít. A STRT program végén ráadásul kaptunk egy ígéretet, hogy ha sikerül külső befektetést bevonnunk, akkor ők azt meccselik.”
A befektetések megszerzéséhez rengeteg munka és tárgyalás vezetett. „Jártunk pitchelni, befektetőkkel beszéltünk. Csillag Péter már az elején érdeklődést mutatott, de időbe telt, míg megértette a víziónkat és a számainkat. Ő például IT-s háttérrel érkezett, így a mi területünk számára új volt. A nagy áttörést a Lunar befektetői csoporttal való megegyezés jelentette, akik végül a fő befektetőink lettek, és elvitték a kör jelentős részét.”
Voltak, akik számára a hardver fejlesztés kockázata túl nagynak tűnt. „Kimondva senki sem mondta ezt, de érezhető volt, hogy néhány befektető nem akart ebbe a területbe belevágni. Olyan partnereket kerestünk, akik értették a víziónkat, és úgy gondolom, hogy egy elég erős csapatot sikerült összehozni. Jelenleg nem is kívánhatnék jobbat.”
A befektetőket a csapat és a kézzelfogható tervek győzték meg igazán: „Szerintem a csapatunk ereje volt az, amire leginkább rá tudtak csatlakozni” – magyarázza Ábel. „A kezdő csapatunk erős, és már az elejétől egy jól felépített hosszú távú víziót mutattunk be. A B2G (business-to-government) iránytól sokan félnek, de mi kettős felhasználású termékben gondolkodunk, amely már a defense (védelmi) vonalon is megállja a helyét. Ezért a nagy áttörés, és valószínűleg a jelentősebb bevételek a B2G területről érkezhetnek, de közben egy színesebb, stabilabb üzleti modellt is felépítünk.”
Ábel szerint a siker egyik kulcsa az volt, hogy már az első perctől törekedtek arra, hogy gyakorlati lépéseket is tegyenek. „Nem csak egy víziót mutattunk be, hanem egy konkrét tervet is, amit azonnal alkalmazni tudtunk. Már a nulladik lépésnél igyekeztünk biztos pontokat találni, mint egy benzinkút az úton, hogy innen indulva elérhessük a hosszabb távú céljainkat. Ez sokkal hitelesebbé tette a projektünket a befektetők szemében.”
Egy csapat, amely a víziót valósággá formálja
A Lattice Home sikerének egyik legfontosabb tényezője a csapatuk ereje. Az alapítók felismerése, hogy nem tudnak mindent egyedül megoldani, lehetővé tette számukra, hogy olyan emberekkel vegyék körül magukat, akik kiegészítik a tudásukat és képességeiket. Báti Márton, aki korábban az alapítók mentoraként dolgozott, stratégiai tanácsadóként csatlakozott a csapathoz. Márton széleskörű üzleti tapasztalata nagyban hozzájárult a startup piaci stratégiájának finomhangolásához, valamint a befektetőkkel való tárgyalások sikeréhez.
Pammer-Zagroczky Olivér, nem rég csatlakozott és fontoss tagja lett a csapatnak. Nemcsak a pénzügyek irányítását vállalta, hanem egy olyan stabil alapot teremtett, amelyre az alapítók és a csapat többi tagja biztonsággal támaszkodhatott.
A csapat minden tagja a közös vízió mentén dolgozik: egy olyan rendszeren, amely valódi megoldásokat nyújt globális problémákra. Ez a közös célkitűzés nemcsak motivációt ad, hanem összetartja a különböző hátterű és szakterületű csapattagokat.
Az elmúlt egy év kihívásai és tanulságai
„Az elmúlt egy év legnagyobb kihívása egyértelműen a tőkebevonás volt” – kezdi Ábel. „Ez a folyamat nemcsak bonyolult és időigényes, hanem rendkívül megterhelő is, hiszen teljes fókuszt kíván. Számomra különösen nehéz volt, mert a kreatív folyamatokban és a termékfejlesztésben érzem magam otthon, de a befektetőkkel való tárgyalások teljesen más készségeket igényelnek. Ugyanakkor nemcsak a befektetések megszerzése jelentett kihívást, hanem az is, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, és hajlandók ugyanakkora kockázatot vállalni, mint mi. Az ilyen emberek nem sétálnak szembe az utcán mindennap.”
Ábel számára az elmúlt év nemcsak szakmailag, hanem személyesen is rendkívül nehéz időszak volt. „Ez egy hullámvasút volt. A tőkebevonás, a csapatépítés, a sales és a termékfejlesztés mind párhuzamosan futott, miközben a családommal is helyt kellett állnom.
Az akkori tartalékainkat teljesen erre a projektre tettük fel, miközben másodszülött kisfúnk koraszülöttként jött a világra. Hál’ Istennek minden rendben, egészséges, de ez egy olyan helyzet volt, amit nem mindenki vállalt volna be.”
Amikor arról kérdezzük, miért vállalta ezt a hatalmas kockázatot, határozottan válaszol: „Mert mindig is többre vágytam. Lehetett volna egy nyugodt életünk, dolgozhattunk volna építészeti és belsőépítészeti projekteken, de úgy éreztem, hogy ez nem elég. Mindent feltettem erre a projektre – egy all-in döntés volt. És bár néha elképesztően nehéz, eddig úgy tűnik, hogy minden jól alakul.”
Felmerül a kérdés, volt-e olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy feladja. Ábel erre határozottan válaszol: „Nem vagyok az a feladós típus. Ha valamit elhatározok, azt végigcsinálom. Természetesen voltak mélypontok, de ezek részei az útnak. Az utóbbi időben például egy szervezetfejlesztővel kezdtünk dolgozni, aki már egy kis létszámú csapat esetében is rendkívül hasznos. Az első vállalkozásom idején minden létező hibát elkövettem, amit csak lehetett, és ezekből sokat tanultam. Most már sokkal tudatosabb vagyok, különösen a csapaton belüli kommunikáció terén.”
Ábel szerint a csapaton belüli konfliktusok megelőzése kulcsfontosságú, és ezen a téren is sokat fejlődtek. „Fontos, hogy már a nulladik ponttól egyértelmű legyen, kinek mi a feladata. Ha ezek a határok nem tiszták, az konfliktusokhoz vezet, amelyek idővel csak halmozódnak. Ebben a szervezetfejlesztő nagy segítség, mert kívülállóként objektíven tud rávilágítani a gyenge pontokra, és segít elkerülni a régi hibákat.”
Bár az elmúlt egy év az élete egyik legkeményebb időszaka volt, Ábel úgy érzi, hogy a nehézségek és a tanulságok egyaránt megerősítették őt és a projektet. „Ez egy olyan út, amit megéri végigjárni. És bár még sok a tennivaló, úgy érzem, hogy jó irányba haladunk.”
Személyes misszió és jövőkép
„Mindig is fontos volt számomra, hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, amelyeknek társadalmi hatása van, és amelyek valódi változást hozhatnak az emberek életébe” – kezdi Ábel, amikor arról kérdezzük, mi hajtja a projektben. „A hosszú távú vízió elérése az, amiért nap mint nap dolgozunk, és amiért hiszek ebben a projektben. Ez az, ami igazán motivál.”
Amikor a jövőről kérdezzük, Ábel egy határozott és kézzelfogható célt fest le: „Öt év múlva talán egy C-130-as teherrepülőn látom magam, ahogy éppen a sátrainkat dobáljuk ki Afrikába ejtőernyőkkel. Ez a kép számomra nemcsak a technológiai fejlődést jelképezi, hanem azt a társadalmi hatást is, amit el szeretnénk érni. Hiszem, hogy amit most csinálunk, annak hosszú távon is jelentősége lesz.”
„Szerintem azért áll leginkább közel a szívemhez, mert bár a szerkezet alapötlete régebbi, szinte az első pillanattól kezdve a magaménak érezhettem” – meséli Nóra. „Hihetetlen érzés látni, ahogy ez a projekt organikusan növekszik és fejlődik.”
Amikor arról kérdeztük, mi a személyes missziója a projekttel, Nóra a szociális hatásokra helyezte a hangsúlyt: „Nekem még mindig a szociális vonal a legfontosabb célom, mert ezen a területen komoly hiányosságokat látok a piacon. Olyan jó lenne, ha mások is észrevennék ezt, és nagy szervezetekkel tudnánk együttműködni, hogy valódi változást érjünk el.”
Legyen az hiba, vagy észrevétel, írd meg nekünk az info@growthmagazin.hu -címre
You must be logged in to post a comment.