Járdán Tamás: A magabiztosság nem veleszületett adottság, hanem fejleszthető képesség

A hazai startup alapítók önbizalmának növelésére égetően nagy szükség van. Beszéljünk róla őszintén és nyíltan!

A legfrissebb interjúk során ismét napvilágot látott a kérdés: miért érzik magukat gyakran alulértékeltnek a hazai vállalkozók a nemzetközi befektetők előtt? A válasz egyértelmű: az önbizalom hiánya. Ez a láthatatlan akadály nemcsak hogy visszatartja a projekteket, de alacsony cégértékeléshez vezethet, még ha a csapat minden más téren kiváló is. Szakértők szerint az önbizalom különösen fontos a befektetői döntések során, hiszen a magabiztos megjelenés jelentős hatással van az első benyomásokra és ezáltal a finanszírozási lehetőségekre. A jó hír az, hogy a magabiztosság nem veleszületett adottság, hanem fejleszthető képesség. A nemzetközi porondon is elismert vezetők és sportolók példája mutatja, hogy a megfelelő hozzáállással és tudatos fejlesztéssel bárki képes megerősíteni önbizalmát és így sikeresen állhat helyt a legnagyobb kihívásokkal szemben is. Tegyük fel tehát a kérdést: készen állsz arra, hogy valódi változást hozz a saját és vállalkozásod jövőjébe?

Az önbizalom-növelési folyamatban kiváló segítséget nyújthat Járdán Tamás, aki nemcsak stratégiai tanácsadóként és felsővezetői coachként vált ismertté, de mint programtervező matematikus és minősített mesterszintű coach is jelentős tapasztalattal rendelkezik. Tamás, aki magyarországi elsők között szerzett MCC (Master Certified Coach) minősítést, nemcsak a szakmai életben, hanem a dzsúdóban is kiemelkedő eredményeket ért el, többszörös magyar bajnok és Európa-bajnoki bronzérmes. Tudását és személyes tapasztalatait felhasználva fejlesztett ki módszereket, amelyekkel hatékonyan lehet javítani a startup alapítók önbizalmát. Interjúnk során Tamás bepillantást adott ezekbe a technikákba, és megosztott velünk néhány konkrét eszközt, amelyek segíthetnek az alapítóknak abban, hogy magabiztosabban álljanak a befektetők elé. A teljes interjú és a további technikák megismerése érdekében látogassatok el a Growth Magazin streaming platformjára.

Az önértékelés és az önbizalom két összefonódó, de mégis eltérő pszichológiai fogalom. Az önértékelés a saját magunkkal kapcsolatos érzéseinket és megítéléseinket tükrözi, vagyis hogy mennyire értékeljük, tiszteljük és szeretjük magunkat. Ez a folyamatos önismeretből és önmegítélésből ered, amely magában foglalhatja képességeink, erősségeink, gyengeségeink, teljesítményeink és kudarcaink értékelését is. Az önbizalom viszont inkább a saját képességeinkbe és eredményeinkbe vetett bizalmat jelenti, és azt, hogy milyen mértékben vagyunk meggyőződve saját kompetenciánkról és hatékonyságunkról különböző helyzetekben. Az önbizalom azt tükrözi, hogy mennyire vagyunk magabiztosak saját képességeink hatékony alkalmazásában, legyen szó akár szociális interakciókról, szakmai kihívásokról vagy személyes vállalkozásokról.

Az önbizalom fontos eleme a teljesítménynek, és bár nem létezik egy egységes definíciója, a fogalom megértése kulcsfontosságú lehet. Az önbizalmat leginkább egy libikókához hasonlíthatjuk, ahol a cél az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt két alapvető összetevő, az önbecsülés és az önértékelés között. Az önértékelés részletes elemzését az önbecsülés bemutatásával kezdjük, ami izgalmasabb szemszöget ad, majd ezt követően térünk rá az önértékelésre. Amikor a coaching folyamat során az önbizalomról esik szó, akkor valóban, számtalan megközelítésből és módon beszélhetünk róla. Minden egyes beszélgetés, megközelítés újabb rétegeket és mélységeket nyit meg e komplex téma értelmezésében. Ez a fajta megközelítés egy hatékony gondolkodási sémát jelent, amely segítségével termékenyen és eredményesen lehet tárgyalni az önbizalom kérdéseit. Ezt a módszert használják sportolókkal is.

Az önbecsülésem tehát kumulatív és historikus, ami a gyermekkori első úszás oklevéltől kezdve a nyelvvizsgákig, a kutyaiskolában elért sikerekig, egészen az egyetemi diplomámig terjed. Ezek az eredmények nem múlnak el, hanem egymásra épülve egyre gazdagabb és erősebb alapot képeznek számunkra. Ebből merítünk inspirációt, hogy létrehozzuk az ‘önbecsülés oszlopát’, egy olyan eszközt, ahol az ember folyamatosan építheti a maga eredményeit, büszkeségfaktorait és erősségeit. Ez a megközelítés egy létfontosságú kritérium, amit magunknak kell meghatároznunk. És létfontosságú tudni, hogy ez az önbizalom egy jelentős összetevője annak, hogy tisztában legyünk a saját képességeinkkel. A mindennapokban két módon szemlélhetjük magunkat: vagy úgy, hogy berakjuk magunkat egy képzelt gödörbe, mondván, hogy „rossz dzsúdós vagyok, mert kikaptam”, vagy felismerem, hogy „ma kikaptam, de általában véve jó dzsúdós vagyok”, és ezzel fenntartom az önbecsülésemet és önbizalmamat.

Az önértékelés lehet pozitív vagy negatív, de a lényeg, hogy ezek a változások nem veszik el az önbecsülés oszlopán felhalmozott eredményeket. Ha hibát követünk el, könnyű beleesni abba a csapdába, hogy önmagunkat béna vagy alkalmatlan személynek lássuk. Például, ha véletlenül lelökünk egy poharat, vagy ha megkarcoljuk a kocsinkat, mondhatjuk, hogy „béna vagyok”, de helyette azt is mondhatjuk: „Igen, ezt most elrontottam, de ez nem jelenti azt, hogy mindig minden rosszul sikerül.” Ez nem azt jelenti, hogy rosszul vezetek vagy alkalmatlan vagyok valamire. Fontos, hogy ne temessük el magunkat emiatt, hanem tanuljunk a helyzetből. Az önértékelést mint egy ingát kell elképzelni, ami hol pozitívra, hol negatív irányba leng ki. De az inga néha helyben marad, mert csak átlagos dolgok történnek.

Visszatérve a libikóka metaforához, ahol az önbecsülés oszlopa az egyik serpenyőben van, a folyamatos önbecsülés minőségének újra és újra történő felidézése és egyfajta józanság az önértékelésben, segítenek megtalálni és megtartani az egyensúlyt. A teljesítményt nem lehet olyan alapra építeni, ahol valaki éppen gödörben van. Nehéz helyzetekben is lehetünk, és ezeket nem szabad elbagatellizálni. Nem mondhatjuk csak úgy, hogy „ó, ez semmiség, gyere ki a gödörből”. Ehelyett a továbblépés perspektíváját kell megteremteni úgy, hogy felfedezzük saját múltunk emblematikus pontjait, amelyeket már sikerült elérnie.

Tamás: “A kedvenc eszközeim közé tartozik

, amikor segítek a klienseknek jó önreflexióra jutni, amely által növekszik az önismeretük. Segítek nekik felismerni, hogy vannak erőforrásaik, erősségeik, pozitívumai, és büszkeségeik, amelyeket felhasználva eredményesen tudjuk folytatni a beszélgetést. És látom rajtuk, amikor bár eleinte görnyedten érkeznek, a beszélgetés során megérkeznek egy új megértésbe. Ekkor kezdhetjük el beszélni arról, hogy mi a céljuk.”

Az önbizalom fogalma nehezen megfogható és illékony. Gyakran hisszük azt, hogy önbizalmunk napról napra változik: ma van, holnap pedig nincs, mintha egy kapcsolóval szabályozhatnánk. Pedig a valóság ennél sokkal összetettebb. Például, ha rossz napunk van, könnyen elkezdhetjük magunkat sajnálni a helyzet miatt. De ha előre tekintünk, és elképzeljük, hogyan fogunk visszaemlékezni erre a napra 20 év múlva, rájöhetünk, hogy az adott napon tapasztalt apró kellemetlenségek valójában jelentéktelenek lesznek.

Ha rossz a kávé, akkor rossz a kávé. Ez nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a minőségről; egyszerűen csak elfogadjuk, hogy néha nem minden tökéletes. Ahogy a whisky reklámok mondják: ha átmész a poklon, ne állj meg, csak haladj tovább. Az önmarcangolás helyett inkább a helyzet elfogadására és a továbblépésre kell koncentrálnunk. Az önbizalommal egy dinamikus egyensúlyi állapot. Mint a biciklizés: a kerékpár csak akkor marad fenn, ha pedálozunk. Az önbecsülés és az önértékelés fejlesztése folyamatos munkát igényel. Minden pillanatban dönthetünk úgy, hogy a „gyáva kutyát” vagy a „bátor farkast” etetjük magunkban. Ez függ a gondolatainktól, döntéseinktől. Néha valóban szükség van arra, hogy feldolgozzunk egy-egy nehéz helyzetet, de ezt nem feltétlenül az önmarcangolás által kell megtennünk. Ugyanannyi energiába kerül pozitívan, mint negatívan gondolkodni, ezért miért ne választanánk a pozitív gondolkodást?

Ezért van szükség segítő szakmákra, coachokra, mentorokra, akik új perspektívákat nyitnak meg előttünk az élet bizonyos aspektusairól, mint például az önbizalom. Sokszor nem könnyű megérteni vagy feldolgozni bizonyos fogalmakat, és az önbizalom is ilyen: változékony és nem egyértelmű. Mégis, fontos, hogy megértsük és megtaláljuk a módját annak, hogyan kezeljük és erősítsük nap mint nap.