Growth Magazin 2022/Q3 köszöntője

,,Maradványokon taposva”

Vajon mitől fáradt el ennyire, mi vette rá, hogy megbéklyózva üljön a sarokban kissé reményt vesztve, de fel sosem adva annak esélyét, hogy egyszer érte is eljönnek? Ha a Magyar Startup ökoszisztémát emberként ábrázolnánk, akkor akarva-akaratlanul is egy magára hagyott ázott-fázott tini képét látom, ahogyan a számos információmorzsát dolgozom fel nap mint nap. Készítjük az interjúinkat, vizsgáljuk a korábbi szereplők tevékenységét és egyre csak azt érzem, csontokon taposunk. Mentális maradványokon, amelyek ropognak a lábunk alatt, ahogy a kérdéseink célt érnek.

A kíváncsiság kedvéért egy szavazást is indítottam az egyik startup csoportban, ahol pusztán egy szóval kellett jellemezni magát a startup ökoszisztémát és szomorúan láttam, hogy a legnépszerűbb kifejezés az IGAZSÁGTALAN volt. Kár is lenne azt gondolni, hogy a felmérés magát a valóságot mutatja, ennél nagyobbat ugyanis nem is tévedhetünk. Ám megmutatja azt a torzítást, ami a múlt tükrében láthat ma az a közel húszezer aktív és inaktív személy, aki valaha érdeklődött a startup ökoszisztéma iránt. Torzítás, mert azok, akik tényleg teszik, odateszik, ezen a szavazáson épp nem vettek részt. Ha hiszed, ha nem a legizgalmasabb pillanatokat éljük meg ma, amikor az első hullámos startupperek (Prezi, Logmein, Ustream) sikertörténetei már kikoptak, az új csillagok pedig most érnek be. A magára hagyott ökoszisztéma újra virágzásnak indult, de még rengeteg a tennivaló. Talán már mindenki felismerte, hogy ökoszisztémát építeni lelkesedésre és elhivatottságra nem lehet. Valódi piacot, valódi sikereket közösen megélve, tűpontos célok mentén együtt és csakis együtt működhet.

Mert az, aki ma az ökoszisztéma szereplőjének tudja magát, nem saját cégét akarja eladni, hanem minden magyar startupnak nagyobb esélyt, jobb optikát, sikeresebb exitet szeretne elérni.

Miért kell Magyarországnak jobb Startup Ökoszisztéma?

Ha ma valaki startup építésbe kezd idehaza, az pontosan tudja, hogy nem a Marsra jutás megtervezése a legjobb hasonlat, hanem a partra vetett hajótörötté, akinek minden nap tákolnia kell valamit a túlélés érdekében. Egyedül, magányosan egy falatnyi szigeten. Aki pedig túléli, nem az ötlete miatt éli túl, hanem sikerül beeveznie a szigetről, hogy egy neves nemzetközi befektető, mint óceánjáró hajó felvegye és elvigye a világpiacra. Ezen a szigeten kevés babér terem, mert még nem épült ki a kikötője, kis csónakok visznek a főútvonalakra, és bizony vannak olyan vonzó és olcsónak tűnő jachtok, amik egyenesen a hullámsírba viszik a vállalkozásokat, ha nem vagy elég fifikás. Igazságtalannak tarthatjuk ugyan, ha nem jut pénzhez a startupunk, mert félünk szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk elég jók. Amikor kimondjuk az igazságtalan szót, abban ott lapul a bezzeg is. De kérdem én, ér ez bármit is? Hisz ülünk túlélő módban a szigeten, senki sem hallja, és lássuk be, senkit sem érdekel. A bezzeg ugyanis önmagában még nem tesz minket túlélővé, nem úgy, mint a „csakazértis”.