Létre kell hoznunk a következő generációs startupokat

Jared Schrieber – Szuperangyal

Kérdezd a befektetőd interjú sorozatunk folytatódik. A Future Founders Club alapítója Gyarmati József kérdézte legújabb angyalbefektetőjét, Jared Schrieber “szuper-angyalt”, aki úgy döntött, bizalmat szavaz a magyar ökoszisztémának. A korábban felépített milliárd dolláros cégértéket is meghaladó startupjának eladásából származó vagyona egy részét, hazai alapítókra bízta.

Korábban már építettél fel unikornis méretű startupot, a Numerator-t. Szerinted mi vár azokra az alapítókra, akik hasonló méretű startupban gondolkodnak?

Minden startup hosszú utazáson megy keresztül. Én konkrétan a társalapítóm kanapéján aludtam, és amikor felébredtem, odafordultam az asztalhoz és estig dolgoztam, majd visszafeküdtem a kanapéra aludni. Megindító pillanat volt amikor pénzt szereztünk, és beköltöztünk az első irodába. Aztán persze, ahogy elkezdtünk építkezni és növekedni, az olyan volt, mint egy hullámvasút. Mintha egy olimpiai síversenyen indulnék, csak nem a saját súlycsoportomban. Nem éreztem, hogy ott a helyem. Kapaszkodtam, próbáltam bevenni minden kanyart, tartani magamat, hogy ki ne repüljek a pályáról és persze hogy elkerüljem a leégést. Csak jussak el a végéig és minden rendben lesz. Szerencsémre sikerült.

De a szerencsére nem az egyetlen dolog, amire szükséged van, igaz?

Nem bizony. Ha viszont őszinték akarunk lenni, a szerencse nagyon is fontos. Egyszerűen nem tudsz felkészülni a különböző piaci eseményekre, a versenytársak lépéseire és olykor csak jön egy váratlan hullám, amit vagy meglovagolsz, vagy nem. Persze a szerencse mellett a kreativitás és a kemény munka is közrejátszik. Mi egy olyan csapatot építettünk fel, amely képes volt gördülékenyen együttműködni. Keményen dolgozott, és alkalmazkodott, amikor megváltoztak a körülmények. A nap végén kulcsfontosságú a rugalmasság és a környezethez való alkalmazkodási képesség, mert sosem úgy fog végződni egy ilyen történet, ahogyan azt elsőre gondoltuk.

Egy Startup vezetése teljesen más gondolkodásmódot kíván a korai szakaszban és akkor amikor az 500 milliós cégértéket duplázni kell. Te hogyan élted meg az utóbbit?

Minden üzlet és minden ember más. A társalapítóm kompetenciája sokkal fontosabb volt az indulás pillanatában, de amint kaptunk egy kis lendületet, akkor az én képességeimre volt szükség ahhoz, hogy piacra lépjünk és növekedjünk. Ő volt a megoldás kulcsa nulla és egy között, míg én az egy és a tíz között. Ahogy aztán a cég tovább növekedett és bővült, túlléptük a több száz alkalmazottat és szemmel is jól látható bevételeink lettek, már nem éreztem azt, hogy bennem megvan az a képesség, hogy egy ilyen méretű céget vezessek. Így behoztunk egy másik vezérigazgatót, én pedig az igazgatóság tagja lettem. Úgy gondolom, ez volt a legjobb döntés a cég életében, ugyanis teljesen más gondolkodásmódra és vezetésre van szüksége egy kicsi őt fős, egy ötven fős és egy ezerötszáz fős cégnek. Személy szerint szeretem a csapatomat személyként, egyéniségként kezelni. Szeretek minden egyes emberrel interjút készíteni, aki csatlakozik hozzánk. Tudni akarom, mi motiválja, mi a szenvedélye, mi hajtja nap, mint nap. Azt szeretném tudni, hogyan tudja személyes érdekeit a cég érdekeihez igazítani, és hogyan profitálhat mindenki ebből a fajta szimbiózisból. De százötven fő felett ilyen módon már nem lehet céget irányítani. Egy tanulmány alá is támasztotta, miszerint ezen létszám felett elválnak az egyéni, a csoportos és a vállalat kollektív érdekei, ami egyébként teljesen természetes. Másra van szükség és ebben nem igazán vagyok jó.

Mi a legnehezebb szakasza az építkezésnek?

Van egy mondás, miszerint szinte lehetetlen nulla bevételről eljutni az egymillió dolláros bevételig. Egy millióról – 10 millióra már nem igazán nagy kihívás. Ha egyszer 10 millióról 100 millióra jutsz, az valójában teljesen ésszerű, kivitelezhetőnek tűnik. 100 millióról – egy milliárdra lépni pedig már szinte törvényszerű. Tudom, hogy ez teljesen ellentmond a józan észnek, hiszen hatalmas számokról és nullákról beszélünk, de valójában a legnehezebb része mindig az első egymillió dollár elérése. Utána az első tízmillió és ha jól csináltad a dolgokat, akkor amit felépítettél, valójában tovább fog növekedni, és százmilliókra és milliárdokra is komoly esélyed lesz szert tenni. Tehát mindig a nulláról az egyre a legnehezebb eljutni és ezt számtalan barátomtól, alapítóktól és persze a befektetéseimben is látom nap, mint nap. Hiszen betörni egy piacra, megtalálni a Product-Market Fit-et rendkívül nehéz. Létrehozni egy olyan terméket, amely kielégíti a piaci igényeket, képes eladni magát és a vásárlók hajlandóak fizetni érte, ráadásul több alkalommal is, az bonyolult folyamat. Sokkal nehezebb eljutni erre a pontra, mint ahogy azt bárki gondolná. Hihetetlenül nehéz és frusztráló időszak, és mindeközben tőkét is kell szerezned, legyen az kockázati tőke vagy angyalkör, mindegy is. Az első időszak valóban idegtépő. Mi a Szilícium-völgyben éltünk, ahol rengeteg angyal és kockázati tőke található, ráadásul a társalapítóm és én is tapasztaltak voltunk startup fronton, és még így is nagyon sokat szenvedtünk, hogy megszerezzük az első körös befektetésünket. Pénz nélkül csődöt mondtunk volna. Szóval első kézből tudom, milyen nehéz a kezdeti időszak.

Először alapító voltál, majd befektető lettél. Választhattad volna Miami partjait is. Miért döntöttél úgy, hogy Magyarországra jössz, és induló vállalkozásokat támogatsz?

Beleszerettem az új technológiák építésébe és az igazán fontos problémák megoldásába. Szeretek dolgozni. Szeretek alkotni, építkezni és támogatni is. Engem ez éltet. A tengerparti koktélozás nem igazán köt le. Talán ezt hívják szenvedélynek. Befektetőként olyan alapítókat keresek, akik szintén szenvedélyesek a munkájuk és a feladatuk kapcsán, elkötelezettek egy fontos probléma megoldását illetően és az életük következő tíz évét arra szentelik, hogy meg is valósítsák. Ha nem hajlandók minden nap újra és újra áttőrni azokat a bizonyos falakat, amik előttük állnak, leküzdjék a kihívásokat annak érdekében, hogy egy sikeres és nagyszerű startupot építsenek, akkor én nem fogok beszállni. De akikben ez megvan, azt szívesen támogatom.

Mennyi idő alatt ismered fel a számodra is ideális alapítókat?

Bárcsak lenne ilyen szuperképességem, hogy azonnal felismerjem az ideális alapítókat, de sajnos ilyen képesség nincs a tarsolyomban. Azonban több száz alapítóval találkoztam, több száz pitch-et láttam már. Vannak bizonyos visszatérő karakterisztikák, amikre odafigyelek. Elsőnek azt nézem, hogyan beszél a problémáról, a technológiáról, a piaci lehetőségekről. Mennyire szenvedélyes, és mennyire képes bevonni engem a világába. Képes-e kiváltani belőlem azt az érzést, hogy segíteni akarjak nekik. Másodikként pedig a hátteret nézem. Van-e olyan bizonyíték vagy háttérinfó róluk, ahol egyedülállóan vagy rendkívüli módon képesek voltak akadályokat leküzdeni, kihívásokat teljesíteni és persze tudnak-e keményebben dolgozni, kihozni valamit kevesebb időből vagy pénzből, mint a konkurensük.

Nézzük például Magyarországot. Amit túl gyakran látok itt, az az, hogy olyan emberektől kapok pitch-eket, akiknek az üzleti ötleteik alapvetően túl kicsik. Ezek inkább kisvállalkozások, vagy lifestyle bizniszek, szemben a Venture modellel. Ha egy angyal befektető vagy kockázati tőke pénzt fektet egy üzletbe, akkor azt fogja nézni, mekkora lesz a megtérülése. Sok alapító van Magyarországon, aki angyaloknak és kockázati tőkebefektetőknek pitch-elnek, és nem értik, hogy az egyetlen módja annak, hogy a befektetőnek gazdaságilag és értelmes legyen, legalább 10-100-szoros hozamra lesz szüksége. A kétszeres, vagy ötszörös megtérülés tíz év alatt nem működik. Őszintén szólva a legtöbb startup megbukik, vagyis annak a néhány sikertörténetnek kell akkora hozamot teljesítenie, hogy finanszírozza az összes többi bukott befektetést. Nem látnak a jövőbe, nem tudják eldönteni, hogy az 50 startup közül melyik öt lesz közepesen, és melyik kettő lesz igazán sikeres. Éppen ezért sokba fektetnek be, amiből néhány végül kilő. Ha egy angyaltól vagy egy kockázatitőke-befektetőtől akarsz tőkét bevonni, akkor egy nagyon skálázható és gyors növekedésre képes vállalkozási vízióval kell rendelkezned, amelynek világos útja van három-öt éven belül 10 millió dolláros bevétel eléréséig. Ambíció is kell, hogy elérd a 100 millió dollár bevétel. Ha nincs ilyen ambíciód, akkor lehet, hogy nagyon jó üzlet a tiéd, de nem egy startup, amelyet egy angyalbefektetőnek vagy kockázati tőkésnek kell finanszíroznia.

Említetted, hogy a magyar startupok, vagy az általuk küldött pitchek nem rendelkeznek elég nagy ambícióval. Mit gondolsz mitől lehet az, hogy túl kicsiben gondolkodnak az alapítók?

Elsőként meg kell dicsérnem azokat a fiatal alapítókat, akikkel találkoztam, hiszen hitelességben kiemelkedőek. Egyszerűen nem olyanok, akik képesek lennének azt mondani, hogy pár éven belül elérnek valami rendkívülit ami több tízmillió dolláros bevételt fog termelni, ha ők maguk sem hiszik azt el. Csak olyan üzleti tervet tesznek le, amiben biztosak, hogy meg tudják valósítani. Tényleg csodálatra méltó és ezt nagyon tisztelem. De ez nem illeszkedik ahhoz, amit egy startup ökoszisztéma elvár, ahol angyalok és kockázatitőke-befektetők szállnak be üzletekbe, akiknek jelentős megtérülésre van szükségük. Az elvárások és az igények nem egyeznek.. Magyarország ráadásul egy kicsi piac, és sok alapító ezen a kicsi piacon próbálja ki magát, mielőtt külföldre menne. A legtöbb induló vállalkozás számára valójában rossz út. Sokkal nagyobb piacon kellene indulniuk, ahol a sikernek csak egy töredékére van szükségük, és ahol az ügyfelek hajlandóak többszörösét fizetni, mert magasabb az egy főre jutó GDP, vagy jövedelmezőbb a vállalkozásuk, és megengedhetik maguknak azt, hogy többet költsenek. Elsőként a nagyobb piacon kellene sikeresnek lenni.

Akkor csak önbizalomra van szükség?

Ez egy mély és kulturális gyökerű probléma, de van remény, Látom, hogy mik történnek más közép-európai piacon. Különösen a Baltikumban mindenki Észtországról beszél, de én Litvániát emelném ki, ahol két és fél millió ember él, és nem 9-10 millió, mint Magyarországon. Ott virágzik a startup ökoszisztéma, mert végrehajtottak néhány olyan változtatást a törvényekben, amelyek megkönnyítették a startupok dolgát, de volt néhány sikertörtént is. Startupok és alapítóik sikeresen exitáltak, majd az így felhalmozott vagyon egy részét újra befektették az ökoszisztémába.

Beindították a körforgást. Amikor valaki tapasztalatot szerez egy startupból, látja a működést, a fejlődést, megtanulja, hogyan kell növekedni, látja a sikereket és egy exitből esetleg még pénzt is szerez, akkor lesz egyfajta önbizalma arra, hogy ezt a tudást visszaforgassa, vagy akár belevágjon egy még nagyobb projektbe. Ennek a folyamatnak Magyarországon meg kell történnie. Amíg ez nem történik meg, addig szerintem kihívás lesz, hogy a kultúra gyökeres részét képezze a megfelelő önbizalom.

Miért pont Magyarországot választottad?

A főiskolai kedvesemmel az Egyesült Államokban ismerkedtem meg 25 évvel ezelőtt. Magyar élvonalbeli teniszező volt és teniszösztöndíjjal utazott ki, mi pedig az egyetemen szerelmesek lettünk, és nagyon sokáig kint éltünk. Most pedig a bosszú legédesebb formáját kapja tőlem. De nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek. A Szilícium-völgy nagyszerű hely arra, hogy világméretű cégeket hozzunk létre, családalapításhoz viszont nem éppen ideális. Nekünk megadatott a lehetőség, hogy döntsünk arról, hol telepedjünk le. Azt láttuk, hogy Magyarország ideális a családalapításhoz. Ha már itt vagyok itthon, akkor szeretném jobbá tenni az otthonomat. A Szilícium-völgyben szerzett alapítói és angyalbefektetői tapasztalataim miatt úgy érzem, kötelességem hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarországon jobb ökoszisztéma épüljön fel.

Mit jelent számodra a szuper-angyal kifejezés?

Nem vagyok benne biztos, hogy van egyértelmű definíciója, de ha visszagondolok a Szilícium-völgyben töltött időre, egy Ron Conway nevű úriember volt akit szuperangyalként említettek 2010-ben. Ha volt egy startup ötleted, neki mutattad meg elsőként. Ő pedig az a személy volt, aki elsőként szállt be hozzád. Ha ez megtörtént, az hitelesítette a céged és a többi angyalbefektető is előszeretettel követte a befektetést. Azt gondolom valami hasonlóra van szüksége Magyarországnak is, mert ezen a piacon nem nagyon vannak aktív angyalok. Az alapítóknak nagyon nehéz itt megszerezni az kezdeti tőkét. Sokkal nehezebb, mint a Szilícium-völgyben, és mivel én is majdnem elbuktam a Szilícium-völgyben az első befektetésemet, tudom, hogy milyen nehéz lehet. Ha nem oldjuk meg ezt a problémát, akkor kevesebb startup kap esélyt a nemzetközi sikerekhez, és ezáltal a nagy potenciállal rendelkező startupok eshetnek el a lehetőségektől. Bízom benne, hogy betölthetem ezt a szerepet.

Milyen szerinted egy jó angyalbefektető?

A legjobb angyalokkal kapcsolatos tapasztalataim alapján az alapítóbarát feltételeket biztosítása az egyik legfontosabb. Azok, akik gyorsan képesek döntést hozni – legyen az igen, vagy nem – , és nagyon egyszerűvé teszik a befektetést, valamint rávesznek másokat is, hogy ugyanolyan feltételekkel fektessenek be. Én is szeretek gyorsan és könnyen founder-friendly feltételeket adni a startupoknak, Ha pedig már befektető vagyok, nem várok el rendszeres riportokat, cserébe viszont készséggel állok rendelkezésükre, ha segítségre van szükségük, legyen az stratégia, árazás, értékesítés vagy bármi más dilemma. Van egy Calendly linkem, amire akkor foglalnak időpontot az alapítók, amikor akarnak. Nagyon élvezem, ha hozzájárulhatok néhány nagyobb kihívást jelentő kérdéshez, amelyekkel az alapítók szembesülnek.

Mennyire vagy aktív angyal?

Havonta legalább egy korai fázisú magyar startupba szeretnék befektetni. Ezt csinálom minden nap és mondhatom eddig jól megy. Számomra ez jelenti az elkötelezettséget a piac iránt, amit korábban szuper-angyalként jellemeztünk. Célom, hogy ott legyek az alapítók mellett, éppen akkor, amikor elindulnak, és első beszállóként biztosítsam az indulásuk feltételeit. Mindenkinek azt javaslom, ha egy startup megalapításán gondolkodik, vagy ismer valakit, aki ebben gondolkodik, bátran vegye fel velem a kapcsolatot!

Miben látod a fő különbségeket Magyarország és a Szilícium-völgy vagy a közép-európai régió között?

A Szilícium-völgyben működő startup ökoszisztéma a világon a legfejlettebb, ezért szerintem nem tisztességes összehasonlítani egy közép-európai ökoszisztémával, és véleményem szerint nem is kell követni azt a modellt. Lehetnek ökoszisztémák sikeresek anélkül, hogy mindent átvennénk a Szilícium-völgy működéséből. Ami valóban működik ott, az a nagyszerű műszaki egyetemi inkubáció, ahol rengeteg tudományos és mérnöki tehetség születik, valódi találmányokat hoznak létre. Sőt üzleti és menedzsment szakértelemmel tudják ezt kiegészíteni, olyan alapítóktól, akik már letettek valamit az asztalra, és hajlandóak tapasztalataikat visszaforgatni a piacba. Ha Magyarországot nézem, akkor van néhány nagyszerű egyetem, amelyek igazi tehetségeket produkálnak, és valódi tudományos találmányok születnek ott. Egyes esetekben viszont hiányzik az üzleti szakértelem, különösen az értékesítés, a marketing és az üzletfejlesztés terén. De azt látom, hogy ez a szakadék kezd bezáródni, és természetesen ez az a terület, ahol a személyes hátterem miatt szeretek segíteni az alapítóknak.

Mit gondolsz, mire lenne szüksége a magyar startup ökoszisztémának ahhoz, hogy nyolc unikornist neveljünk ki 2030-ig?

2023-ban járunk és ebből a nyolcból háromnak vagy négynek már ma is léteznie kellene, mert elérni az egy milliárd dolláros cégértéket közel sem egyszerű feladat. Gyakran nyolc-tíz évre is szükség van hozzá. Létre kell hoznunk egy sor következő generációs startupot, amelyek képesek arra, hogy unikornis méretű vállalatokká fejlődjenek. Rengeteg induló vállalkozásra lesz szükségünk, mert reálisan minden 500-1000 ma megalakult startup közül csak egy lesz az, amiből unikornis lesz. Ami az egy főre jutó induló vállalkozások számát illeti, Magyarország viszonylag nagy lemaradásban van a kelet-közép-európai és más európai országhoz képest. Több startupra van szükség itt Magyarországon, és ha több startupot akarunk, akkor támogató infrastruktúrát kell biztosítanunk. Olyan programokat, amelyek segítenek felvilágosítani az embereket arról, hogy mit és hogyan kell csinálni. Csökkentenünk kell néhány akadályt a cégalapítással kapcsolatban, hogy a startup típusú cégeknek is kedvező legyen a környezet. Sokkal könnyebbé kell tennünk számukra a kezdeti finanszírozások megszerzését. A jelenlegi magyarországi eszközrendszer nem tart lépést a világ legjobb gyakorlataival a korai stádiumú befektetések megszerzését illetően. Ami azt illeti befektettem néhányba, és látok pár igen ígéretes startupot, aminek megvan az esélye, hogy tényleg . unikornis méretű legyen, de sok még a tennivaló.

Emlékszem arra a napra, amikor elkezdtem veletek beszélgetni az ambassador program indulásáról, ami egyetemistáknak szól, ahol információkat és kapcsolatokat adunk a magyar startup ökoszisztémához. Említetted, hogy mindenképpen szükségünk van egy olyan magyar egyetemi versenyre, amely valóban hasonlít az MIT-hez. Elkezdtük felépíteni a Future Founders Club nevű koncepciót. Miért döntöttél úgy, hogy beszállsz?

A mesterképzésemet az MIT-n, a Massachusetts Institute of Technology-n végeztem el, amely valószínűleg az amerikai Stanford mellett a legjobb hely egy startup létrehozására. A legmeghatározóbb tapasztalatom az MIT 50K startup verseny volt, ahol az volt a feladat, hogy diáktársaiddal alapíts egy startupot, hogy elkészítsd az üzleti tervet, a pitch deck-et, és bemutasd azt a befektetőknek. Bár nem folytattam azt a startupot, amelyen akkoriban dolgoztam, de rengeteget tanultam belőle és megtudtam, mit kell tennem, ha egyszer startup alapító leszek. Hihetetlen élmény volt számomra. Nem csoda, hisz ott tényleg megtanulhatod, hogyan hozz létre startupot, mire figyelj oda, mik a bevált módszerek, mit kell mindenképpen megtenned, vagy mit ne tegyél soha. Ugyanezt az MIT élményt szeretném a magyar alapítóknak is. Már az egyetemen tanulják meg azt, hogyan építsenek fel egy sikeres vállalkozást pusztán egy ötletből. Hogyan szerezzenek befektetést, hogy építsenek csapatot, hogyan vigyék azt a piacra. Szerintem ezeknek az. egyetemen kell kezdődniük és szeretném, ha az MIT-n szerzett tapasztalatom minden magyar egyetemi hallgató számára elérhető lenne. Így amikor először beszéltünk a lehetséges közös munkáról, már egy éve azon a küldetésen voltam, hogy megkérdezzem: „Akar-e valaki felvállalni egy olyan kihívást, ahol több egyetemet összefogó startup verseny létrehozása a cél, ahol ezt a lehetőséget biztosítani tudjuk főiskolai hallgatók számára?”. Nagyon boldog voltam, amikor képletesen feltetted a kezed, és a lehetőséget is, hogy együtt dolgozzunk a Future Founders Club-on.

Melyek azok a nemzetközi szinten is bevált gyakorlatok, amelyeket a Future Founders Club koncepciójában látni szeretnél?

Szerintem nagyon fontos, hogy ne kezeljük tényként azt, hogy a hallgatók már előre tudják, ki lesz a társalapítójuk. A matchmaking során lehetőség van ideális alapítótársakat találni, nekünk pedig a folyamatot rugalmassá és könnyűvé kell tennünk. Valaki mérnöknek készül, míg egy másik diák pedig egy teljesen más egyetemen üzletivitelt tanul, és ketten együtt kell, hogy létrehozzák a megfelelő alapítói csapatot.

Az oktatók támogatása szintén kiemelten fontos, hiszen ők lesznek azok, akik segítenek a diákoknak a koncepcióból piacképes terméket faragni. A diákoknak meg kell tanulniuk, hogyan kell bemutatni az ötletüket egy elevator pitch által úgy, hogy az felkeltse a befektetők érdeklődését, még akkor is ha ők aznap a harminckettedik előadók. Ezek nem olyan dolgok, amik csak úgy természetesen jönnek mindenkinek. Itt az a feladat, hogy megteremtsük a lehetőséget a tudásátadásra.

Szerinted a magyar diákokban megvan a go-getter mentalitás?

Nos, elmondhatom, hogy találkoztam több olyan diákkal is, akit abszolút befutónak tartok, és az általam finanszírozott startupok közül jó néhányat diákok alapítottak. A legjobb startupok egy részét hallgatók alapítják tanulmányaik során, nem pedig 10 évvel később.

Ha nem szűkölködünk a tehetségekből, akkor az alapítók és a csapatalkotás jelent gondot?

Nagyon gyakran hiányzik a csapatalkotás, és ez egyben egy lehetőség is, amelyet a Future Founders Club biztosítani tud a MatchMaking-el. Itt ugyanis az alapítók készségeit összefésüjük. Úgy gondolom, hogy a mérnökök gyakran nem értékelik, hogy nem mindig a termék nyer, hanem az egyenlet fontos része a piacra vitel. Az üzleti hallgatóknak pedig gyakran lehetnek nagyszerű ötleteik, de nem rendelkeznek azzal a technikai know-how-val, hogy az ötletet jó termékké fejlesszék. Ehhez mérnökökkel kell összerakni őket. A Future Founders Club célja tehát az, hogy a tehetségeket egy helyen összehozza csapatok kialakításához, és megfelelő tudást adjon át nekik.

Miért érdemes csatlakozni a Future Founders Clubhoz?

Az az érzésem, hogy nagyon sok ambiciózus magyar diák van, akiknek grandiózus ötleteik, nagy álmaik vannak. Ha viszont még nincs is meg a nagy ötlet, de azt már tudják, hogy el akarnak kezdeni valamit, tudják, hogy nyomot akarnak hagyni az univerzumban, akkor az ehhez szükséges gondolkodásmód és készségek elsajátítása hihetetlenül értékes lesz számukra az út során. Akár készen állnak a megvalósításra, akár csak gondolkodnak rajta, egy életre megváltoztatja az életüket az a tudás, amit itt magukba szívhatnak. Elmondhatom, hogy a világ egyik legjobb egyetemére jártam, de a startup versenyen szerzett tapasztalataimból többet profitáltam, több mindent alkalmaztam az elmúlt 20 év során, mint bármilyen más tanfolyamon szerzett tudásból összesen.

Milyen elképzeléseid vannak az eredményeket illetően?

Elképzelésem szerint a legjobb startupok fognak kikerülni innen és biztos akarok lenni abban, hogy Ők megkapják a kezdeti finanszírozást. Én is azt tervezem, hogy minden évben beszállok a nyertes startupba. De azt is tudom, hogy itt vannak más befektetők és angyalok is, akik szívesen csatlakoznának. Úgy gondolom, hogy ez a piaci vállalkozások bevált gyakorlatát követi, vagyis az első lépéshez atomic market nevezett dologra van szüksége. Ez azt jelenti, hogy egyetlen helyen kell kezdeni, ahol összekapcsolhatja a sikerességhez szükséges egyenlet különböző részeit. Ebben az esetben üzleti hallgatók mérnök hallgatókkal, befektetők és tapasztalt vállalkozók az adott helyi piacon lévő emberekkel.

Tehát először helyben kell sikeresnek lennünk, és be kell bizonyítanunk, hogy van egy olyan modellünk, amely működik, és valódi értéket ad. Innentől kezdve nemzetközi terjeszkedésre törekedhetnénk.

Miért érdemes befektetőknek csatlakozni a Future Founders Club koncepciójához?

Azt gondolom, hogy minden befektető, jobb és jobb üzleteket akar kötni. Több startupot szeretnének megismerni, hogy nagyobb lehessen a merítés, amiből választhat. Egyetlen befektetőt sem ismerek, aki ne szeretne többet és nagyobbat. A jó befektetési lehetőségekért sokszor komoly harcok mennek. Mert a befektetők nem akarnak kimaradni a jó startupokból. Minél előbb látják az új befektetési lehetőségeket, annál jobb képük lesz a piacról. Gondold végig, ha az a célod, hogy a legjobb startupokba fektess, nem szeretnéd minél előbb látni, ki lesz igazán alkalmasak számodra, még mielőtt valaki más levadászná előled? Vagy pusztán azért, hogy megismerjenek és amikor befektetésre kész a csapat, Te legyél az első, akit felkeresnek? Szerintem igen.

Mondhatjuk azt, hogy Magyarország elég nagy ahhoz, hogy validáld az ötleted, de túl kicsi ahhoz, hogy növekedj?

Szerintem ez egy nagyszerű megfogalmazás.

Mit gondolsz, mit tehetünk annak érdekében, hogy a magyar startup ökoszisztéma a jövőben felvirágozzon?

Egyszerűen invesztálnunk kell jövőben, a következő generációba. És ezt ma kell megtenni. Azokba az alapítókba, akik már úton vannak és azokba is, aki még nem indultak el. Fel kell vérteznünk őket olyan az eszközökkel és készségekkel, amelyekre nagy szükségük lesz, ha a jövőben sikeres startupokat akarnak létrehozni.

Nemrég kiadtál egy könyvet Breakout Brands címmel. Adnál nekünk egy kis betekintést? Milyen érzés volt a könyv megírása és kiadása? Kiknek szól ez a könyv?

A könyv a Retail Solutions, egy szilícium-völgyi startup, majd a Numerator, a következő startupom felépítésében végzett munkáiból született. Mindkét esetben hatalmas mennyiségű kiskereskedelmi értékesítési és vásárlási adatokkal dolgoztam, hogy segítsek a márkáknak értékesítési és marketingstratégiáikat kialakítani. A Coca Cola-val, a Nestlével, és más ismert és jelentős márkákkal volt szerencsém együtt dolgozni, akiknek tanácsot adtam arról, hogy hogyan használhatják az adatokat az értékesítésük növelésére. Amire rájöttem a 15-20 év alatt, amíg ezekkel a márkákkal dolgoztam, hogy mindannyian különböző nézeteket vallottak arról, hogyan kell egy márkát növelni, és ez a sok eltérő nézet nem lehetett mind helytálló, mert gyakran ellentétben álltak egymással. Az elvégzett munkájuk nagy része olyan apró részletekre fókuszált, amelyek nem számítottak annyira, mint azok a nagy mozgatórugók, amelyekkel a legnagyobb hatást tudták volna elérni. Tehát miután 15-20 év alatt összegyűjtöttük ezeket a hihetetlen adathalmazokat: egymillió fogyasztó egymilliárd vásárlási útjáról, minden egyes megjelenő hirdetésről, minden médiaplatformon, és minden promóciót, minden üzletben és e-kereskedelmi oldalon, az értékelésekkel és az árképzésekkel együtt, hátra akartam lépni hogy elmondhassam: hogyan használhatjuk ezeket az adatokat arra, hogy megmagyarázzuk hogyan nyernek a győztes márkák, és miért buknak el a vesztes márkák? Mi a kulcsa annak, hogy évről évre fenntartható növekedést érjenek el a márkák? Ezt próbáltam feltárni ezzel a könyvvel. Miután visszavonultam a Numerator vezérigazgatói pozíciójából, volt egy kis szabadidőm, és az intellektuális kíváncsiságom vezérelt megfejteni azt, hogy mi kell ahhoz, hogy egy márka valóban sikeresen növekedjen. Így egy kutató csoporttal közösen elvégeztem egy vizsgálatot – felhasználva az imént említett adatokat -, és egy teljesen új keretrendszert hoztunk létre annak megértésére, hogyan nyernek a győztes márkák, és miért veszítenek a vesztes márkák.