Vissza

Duda Ernő – "A Solvo exitünk egy jól előkészített eladás volt, ami aztán egy óriási balszerencsével dőlt dugába"

Duda Ernő – "A Solvo exitünk egy jól előkészített eladás volt, ami aztán egy óriási balszerencsével dőlt dugába"

Duda Ernőhöz a Solvo irodájába az esti órákban érkeztünk. Valójában azért kerestük meg, hogy meséljen a Babypurp nevű startupról, amibe angyalként szállt be.

Duda Ernőhöz a Solvo irodájába az esti órákban érkeztünk. Valójában azért kerestük meg, hogy meséljen a Babypurp nevű startupról, amibe angyalként szállt be. Amikor megírtam neki, hogy interjút szeretnénk készíteni vele, nagyon készségesen szinte azonnal vállalta, de előállt egy még izgalmasabb ötlettel: “Mi lenne ha a Solvo exitről is beszélnénk?”. Természetesen kapva-kaptunk az ötleten, hiszen Közép-Európa legnagyobb biotechnológiai exitjéről van szó. Így megtiszteltetés volt, hogy megosztja velünk kendőzetlenül a történetét.

A találkozóra biciklivel érkezett, hogy így is időt spóroljon, mert a budapesti dugóban ülve csak peregnek a hosszú percek tétlenül. Amíg összeállítottuk az interjúhoz a technikát, kaptunk egy kávét és már közben mesélt azokról a fantasztikus projektekről, amikben részt vesz. Őszintén elmondhatom, hogy izgultam, hiszen amikor leülünk egy interjúra sosem tudhatjuk, hogy milyen lesz a velünk szemben ülő ember. Szigorú, merev vagy éppen végtelenül barátságos és nyitott. Ernő teljes mértékben az utóbbi kategóriába tartozott. 1 órát töltöttünk együtt, de hihetetlen mennyiségű gyakorlati információval lettem gazdagabb exitstratégiával kapcsolatban, vállalkozásépítésről, számomra ismeretlen biotechnológiákról és arról, hogy ő maga mit lát a magyar startup ökoszisztémáról. Magazinunk eddigi egyik legizgalmasabb interjúját fogyaszthatjátok és tudjátok Ti döntitek el, hogy olvassátok vagy hallgatjátok!

A Magyar Biotechnológiai Szövetség alapító tagja, elnöke, a Solvo Biotechnológiai cég igazgatóságának elnöke, a Creative Accelerator fejlesztési igazgatója, a Medipredict társalapítója, és több mint 20 évnyi tőkebefektetési tapasztalattal rendelkező angyalbefektető vagy. A számos szerepkör közül melyik szenteled a legtöbb figyelmet?

Az időben mindig változik. A Solvo a közép – kelet – európai régió legnagyobb biotech exit-je volt. Tehát jövedelmezőség tekintetében biztos, hogy egyik vállalkozásom se ér annak a nyomába. Ugyanakkor azt a céget már eladtuk, annak ellenére, hogy itt vagyok és vezetem. Befektetőként az ember próbál egy portfóliót kialakítani, ahol hosszú távra tervezel. és keresed azokat, amiben fantáziát látsz. Vannak olyan befektetéseink, amiből úgy gondolom az elkövetkezendő tíz éven belül nem fogunk semmit sem látni, de óriási fantázia van bennük.

Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, említetted, hogy egy nagyon pici laborból indult a Solvo. Gondoltad, hogy idáig fogtok jutni? Mi volt a missziója a cégnek a megalapításakor?

A Solvo valóban egy nagyon kicsi helyről indult és az első perctől fogva az volt a cél, hogy egy nagy kaliberű céget építsünk. Sokszor felteszik a kérdést, hogy aki felépített egy világpiaci szinten vezető céget, akkor miért adja el? A válasz egyszerű: Sok pénzért. Valahogy tömérdek ember számára megbotránkoztató, hogy csak pénzügyi okokból megváltunk a cégtől pedig egy tech startupnál ez egyáltalán nem meglepő dolog. A Solvo esetében az első perctől fogva tudtuk, hogy ezt a céget azért építjük, mert mi látunk egy piaci rést és végig az volt a cél, hogy ebből a cégből valamilyen exittel kiszálljunk. Nyilván a legelején nem lehetett tudni, hogy ez tőzsdére vitel lesz vagy, hogy milyen formában kerül eladásra, de ilyenkor a végcél mindenképpen valamilyen exit. És bár az is lett, hozzá kell tennem, hogy jóval később tudtuk eladni a céget, mint ahogyan azt terveztük ám az is igaz, hogy a végén többért is adtuk el, mint előtte bármikor gondoltuk volna.

Mondhatsz számokat?

Hivatalosan nem mondhatok számokat, de tízmillió eurós nagyságrend volt a vételár. Ráadásul több részletben adtuk el, a maradéknak az ára emelkedett közben. De azt hozzá kell tenni, hogy a végén 37-en voltunk benne tulajdonosként, többek között egy csomó dolgozói- és menedzsmenttulajdon is volt. Amikor megjelentek a sajtóban a találgatások, akkor mindenki elképzelte, hogy én azzal a pénzzel hazasétáltam. De az igazság az, hogy jópár befektető és munkatárs volt benne. Így sokfelé oszlott el a kapott tőke, de senki sem panaszkodott.

Hogyan jelent meg a látókörötökben az a cég, aki felvásárolt? Kik ők pontosan?

A cég fennállása alatt többször megkerestek minket potenciális felvásárlók, különböző árakról beszélgettünk, különböző piaci szereplőkkel. Mi már tudtuk, hogy kik azok, akik felvásárolhatnak bennünket és azt is tudtuk, hogy körülbelül milyen mutatók, milyen szorzók alapján vásárolhatnak fel. Az exit előtt tíz évvel korábban volt egy japán szereplő, aki azt mondta, hogy ad 10 millió dollárt a cégért. Abban az időben egy jó ár lett volna, csak az az üzlet nem jött létre. Aztán 2014-ben elindítottunk egy strukturált eladási folyamatot, ahol egy amerikai tanácsadóval nyolcvanvalahány céget kerestünk meg és 23 céggel írtunk alá NDA-t. A végén 8 ajánlat lett belőle. Tudatosan építettem kapcsolatokat, azoknak a cégeknek a fejlesztésért vagy az akvizícióért felelős vezetőivel. akik a felvásárlást mozdíthatták előre. Személyesen is jól ismertem őket, mindegyikkel ebédeltem már vagy söröztem, esetleg konferencián találkoztunk tehát megvolt a személyes kapcsolat. Tudták, hogy kik vagyunk, mik vagyunk. és azt is, hogy piacra fogunk menni. Ez egy jól előkészített eladás volt, ami aztán egy óriási balszerencsével dőlt dugába, mert az öt legnagyobb vevővel mind történt valami.

A Solvo exitünk egy jól előkészített eladás volt, ami aztán egy óriási balszerencsével dőlt dugába, mert az öt legnagyobb vevővel mind történt valami.

Konkrétan a két legjobb vevőnkből a folyamat közepén az egyik megvette a másikat és ezért az első és második vevőnk kiesett. A harmadik megvett egy olyan céget, ami konkurensnek vallotta magát, aztán később kiderült, hogy nem tudja azt, amit mi tudunk. A negyedik eldöntötte, hogy inkább eladja magát, minthogy minket vásárol fel. szóval teljesen szétesett a sztori. Az ajánlatok amiket kaptunk, nem voltak elég attraktívak, így végül úgy döntöttünk, tovább növeljük az eredményességet. Tudtuk, hogy a vevők vissza fognak térni és pontosan ez is történt. Voltak naprakész anyagaink, tudatosan készültünk arra, hogy egyszer valamelyikük be fog kopogtatni. Amikor eljött ez a nap már tudtuk, hogy kik azok, akiket még meg kell keresni. Nagyon érdekes volt, mert a végén, mint a mesében a mozaikdarabok a helyükre kerültek. Elterveztük, hogy milyen növekedésnek, milyen szorzóknak kell lenni, milyen piaci helyzetünk kell, hogy legyen. Legalább három erős versenyzőre volt szükségünk. Meg is lett a három versenyző és mivel a saját területünkön mi voltunk a világpiaci vezetők, ezért mindegyik úgy érezte, hogy nem teheti meg azt, hogy nem szerez meg minket. Még abból is komoly vita alakult ki az anyagok elkészítésénél, hogy ki a piaci második. Annyival nagyobbak voltunk, mint a többi szereplő, hogy azt nehéz volt bizonyítani, hogy ki a második. A piacon már akkor erős volt a brand értékünk. Nekünk tízszer annyi alkalmazottunk volt, mint az utánunk következő cégnek, aki ezzel foglalkozik. Ezért ez a három nagy cég presztízst csinált abból, hogy ő szerezzen meg bennünket. Természetesen ezt kihasználtuk, ahogy illik, egy ilyen alkunál. Próbáltuk kijátszani a kártyáinkat és a cégeket egymás ellen. Ráadásul tudtak egymásról, nem akarták, hogy a másik szerezzen meg minket. Szépen licitáltak felfelé az árral. A végén egy francia csoport vett meg minket. A dolog érdekessége, hogy ők kevesebb, mint egy évvel később eladták magukat egy másik cégnek. Gyakorlatilag mi hiányoztunk (több céget is felvásároltak), a portfóliójukból, hogy ők saját magukat el tudják adni. Nagyon rövid idő alatt rengeteg pénzt kerestek rajtunk. Meggyőződésem, hogy mi nem tudtunk volna abban a piaci helyzetben ennél jobb dealt kialkudni magunknak. Utána újraindult az alku, mert a részvények egy részét megtartottuk és ugye a francia cég eladta magát egy amerikai cégnek, ami a Charles River Laboratories. Szóval még volt egy kisebbségi részünk, amire meg kellett alkudni A Charles River Laboratories-zal. Itt ismét előnyös pozícióban voltunk, mert ők akarták nagyon megvenni ezt a részt, nem pedig mi eladni. A végén azt gondolom elég jó üzletet kötöttünk az amerikaiakkal. Egyébként pont az idei évben futottak ki az utolsó részvények, így az idei évtől vagyunk 100%-ban Charles River Laboratories tulajdonában. De ez nagy változást nem hozott a gyakorlatban, mert ugyanaz a helyi vezetőség, nem küldtek el senkit, az átlag munkatárs nem sokan érzékel abból, hogy tulajdonosváltás történt.

Milyen érzés volt, amikor aláírtad az exit szerződést? Emlékszel, hogy mit csináltál utána?

Akkor az már egy felfokozott idegállapot volt extrém alvásmegvonással. Az egy nagyon stresszes időszak volt. Sosem fogom elfelejteni, hogy az okosórám szolgáltatója küldött emailt, hogy a múlt havi átlagos alvási időm 3 óra 20 perc volt, és ez milyen élettani veszélyeket okoz.

Egy nappal az aláírás előtti a vevővel összevesztünk egyetlen szón. Konkrétan kisétáltam és rácsaptam az ajtót, mondván, hogy így nincs deal

Ráadásul még az aláírás előtti nap a vevővel nagyon komolyan összevesztünk. A több 100 oldalnyi szerződésben volt egyetlen szó, amit még ott kiszúrtunk és ki akartuk vetetni. Konkrétan kisétáltam és rácsaptam az ajtót, mondván, hogy így nincs deal és elmentem. Majd ott vártam fél napot remélve, hogy visszahívnak és az istenért sem akartak telefonálni. Tudtam, ha el kell mondjam a befektetőknek, hogy az aláírás előtti napon elküldtem a vevőt melegebb éghajlatra, akkor valószínűleg elég rossz arcot fognak vágni hozzá. Aztán szerencsére délután megcsörrent a telefon és mondták, hogy jó akkor kihúzzák azt az egy szót.

Hova vezetett az első utad utána?

Akkor volt a szegedi borfesztivál, ami egy komoly lazulásra adott lehetőséget. Amikor az ember 20 éven keresztül kínlódik és óriási hitelekkel próbál túlélni, utána megnyugtató volt tudni, hogy azt bort vehetem meg, amelyiket csak akarom. Erre világosan emlékszem.

2015-ben alapítottátok a Medipredictet. Mivel foglalkozik a cég?

Abban az évben több startupot is alapítottunk és mind elég futurisztikus célú volt. Például van egy másik cégünk, ahol 4 milliméteres kis chipet rakunk az egereknek a fejbőre alá amin egy tucatnyi szenzor van és gyógyszer mellékhatásokat mérünk rajta. Ezek nagyon magas kockázatú, de érdekes projektek voltak. A Medipredict abból a koncepcióból indult hogy egy csomó egészségtudatos es technológia iránt érdeklődő barátommal ugyanabba a problémába futottunk bele: a különböző típusú egészségügyi riportoknak az értelmezését hogyan lehet összekötni. A kérdés az volt, hogy ha az ember elmegy csináltat egy genetika tesztet, utána kap egy csomó eredményt azzal önmagában mit tud kezdeni? Azok megadnak valami szintű rizikót, de az önmagában csak a genetika. Aztán megjelentek az első mikrobiom riportok. Készítesz egy mikrobiom riportot, de az önmagában megint nem jelent túl sokat. Akár el lehet menni csináltatni egy teljes test MRI-t is. De amikor, azt a kérdést tettük fel, hogy mit jelent együtt a genetikád, mikrobiom riportod és teljes test MRI-d, akkor erre a világon senki sem tudott válaszolni. Konkrétan az egész világon nem találtunk egy olyan szakértőt sem, se olyan céget, aki ezzel foglalkozna. Az egész innen indult ki.

Az alapkoncepciója az, hogy kellő mennyiségű független adatforrásból, nagy precizitású részletes adatok esetén, minél több adatforrásunk van annál pontosabban tudunk egy biológiai rendszert jellemezni.

Persze ha egy páciens apja is meg a nagyapja is vastagbéltumorban halt meg, akkor azért lehet, hogy őt el kéne küldeni egy vizsgálatra. De ez így ebben a formában még nagyon limitált adathalmaz, mert nem látja az illető életmódját, nem látja a genetikáját, stb. Amit mi csinálunk nagyon interdiszciplináris dolog, mert ehhez sokfele összetett tudás kell.

Mi olyan személyeket vizsgálunk, akik orvosi definíció szerint egészségesek, viszont ha nagyon részletesen vizsgáljuk őket akkor biztos, hogy fogunk találni olyan eltéréseket, amelyek később betegségekhez vezethetnek.

Ugye a legtöbb betegség nem máról holnapra alakul ki, hanem évek, sokszor évtizedek alatt jutunk el odáig, hogy egyszer csak születik egy diagnózis, mint például egy vastagbéltumor, ami sokszor kialakulását tekintve egy 10-20 éves folyamat, Akár csak egy érelmeszesedéshez, ami infarktushoz vagy sztrókhoz vezet, szintén évtizedek kellenek..

Közben, ha megfelelő módszereink vannak, mindezek detektálhatóak és ami még fontosabb, egy jelentős része visszafordítható, ha korán felismerjük még azelőtt, hogy bármilyen tüneteket okozna. Metabolitokat is mérünk, amik úgynevezett köztes bomlástermékei a biokémiai folyamatoknak a szervezetben és nagyon pici mennyiségben vannak jelen a vérünkben. Mérésükhöz nagyon érzékeny műszerekre van szükség és ebben mi jók vagyunk. Több ezret meg tudunk mérni, vagyis kellő adathalmaz áll rendelkezésünkre ahhoz, felismerjük a betegségek és a metabolit profilok kapcsolatát és jellemzőit. Sok esetben jóval hamarabb látunk kialakulóban lévő betegségeket, minthogy annak bármiféle tünete lenne. Példának okáért vegyük a cukorbetegséget. Amikor a vérképen még semmi sem látszik és semmilyen tünete nincs a páciensnek, azt évekkel korábban már lehet látni a metabolitokon, hogy ennek az illetőnek várhatóan 5-6-7 év múlva inzulinrezisztenciája és később cukorbetegsége fog kialakulni. Ezen a ponton ez nem azt jelenti, hogy mindenképpen az lesz, hanem ha nem változtat semmin és ugyanúgy él, mint most, akkor nagy valószínűséggel alakul ki inzulinrezisztencia vagy cukorbetegség. De neki ezen a ponton viszonylag egyszerű életmódváltással a folyamatot teljesen vissza lehet fordítani. Ez nagyon sok kórképre igaz. Ha látjuk a korai elváltozásokat, akkor akár gyógyszerrel, vagy a gyógyszereinek a megváltoztatásával, táplálékkiegészítővel, diétával, életmódváltással ezek visszafordítható folyamatok. Nekünk az a célunk, hogy az illetőt egészségesen tartsuk, hogy ne hagyjuk, hogy ezek a betegségek kialakuljanak. Nyilván a genetikájából, a kórtörténetéből, a családi kórtörténetből már tudunk arra következtetni, hogy mire mekkora rizikója van.

Ennek megfelelően be lehet állítani, hogy milyen gyakorisággal kell szűrésre reagálni. A genetikából meg menni, meg tudjuk mondani, hogy milyen gyógyszerre hogyan fog reagálni. A genetikából meg tudjuk mondani, hogy milyen gyógyszer fog hatni, milyen gyógyszer nem fog hatni neki. Melyiket esetleg milyen mennyiségben kell adni úgy, hogy sose kellett kipróbálnia azt a gyógyszert. A lényeg az, hogy mi betegségmodellezést csinálunk, nagyon komplex adathalmazokból és ebből megmondjuk, hogyan lehet az egészséges éveket maximalizálni. Rengeteg vizsgálatot foglal magába és több hónap egyáltalán egy ilyen riportot összerakni. Sok műszeres vizsgálat, teljes genom szekvenálás, mikrobiom szekvenálása, metabolomikai vizsgálat, mindenféle hordozható kütyüt kell hordani, sokféle képalkotó, stb. Sok terrabájtnyi adatról beszélünk és utána több hónapnyi munka a csapatnak az adatok feldolgozása. Utána jönnek a vegyészek, genetikusok, klinikusok, mikrobiológusok, orvosok, akik ezt elemzik. A végén a riport, ami elkészül az egy több száz oldalas anyag, ami csak egy pillanatnyi képet ad az illetőről és utána kap egy rakat tanácsot, hogy min kell változtatnia. Természetesen utána vissza kell mérni, hogy javaslataink valóban változtatnak ez illetőnek az állapotán és vissza tudtuk-e hozni egy egészségesebb állapotra. Így egy folyamatos egészség felügyelet van, ahol próbáljuk megakadályozni, hogy az illető megbetegedjen. Ha bizonyos bacikból túl sok vagy túl kevés van a bélflórában vagy bizonyos anyagokból túl sok vagy túl kevés termelődik, akkor az káros az egészségre és ezeket táplálkozással nagyon pontosan vissza lehet lőni az egészséges szintre.

Hány ilyen cég van a világon?

Európában mi nem tudunk olyan cégről, aki ilyen komplexitású szolgáltatást nyújtana. Az USA-ban van három cég és Kínában van még egy cég, akik hasonló koncepció mentén dolgoznak. Adatmélységben biztos, hogy mi vagyunk a legkomplexebbek, de kicsit más a koncepció is. Az amerikai cégek több 100 millió dollárt fektettek be abba, hogy hatalmas magánklinikákat építsenek, mindent házon belül mérnek. vesznek két MRI készüléket, van két CT-jük, helyben szekvenálnak stb. Ez túlzottan beruházás igényes és gyors a technológiai avulás. Mi magunkra, mint egy adat értelmező, adatfeldolgozó cégre tekintünk. A know-how abban rejlik, hogy meg tudjuk mondani, ha látunk egy genetikai variánst, egy bélflóraelváltozást és közben az illetőnek az életmódját, az életvitelét és hogy a nagymamának vesetumorja volt, akkor az információk összességében mit jelentenek együtt. Ahhoz értünk, hogyan kell ezeket az információkat összerakni, és adatagnosztikusak vagyunk abból a szempontból, hogy hol készült a mérés. nekünk egy MRI felvétel az egy MRI felvétel, ha ugyanazzal a protokollal egy 3 teslás készüléken készül, nekünk az irreleváns, hogy az helyileg pontosan melyik országban. készült. Bárkinek az adataiból tudunk dolgozni, sőt elő is fordul, hogy valaki úgy jön hozzánk, hogy van teljes genom szekvenálása. Ha az kellő részletességű, mi újraelemezzük azokat az adatokat és nem szekvenálunk újra. Házon belül nem is végzünk szekvenálást, mert az egy piacon megvehető dolog és nem kell MRI készülékünknek lennie, hogy egy jó képalkotó adatom legyen. Nekünk az a fontos, hogy megfelelő részletességű, standardizált adataink legyenek. Mi az adatok értelmezéséhez értünk. Kellő részletességgel vizsgáltuk a konkurenseket, tudjuk, hogy tudjuk hogy miben jók, miben nem jók és mi mindenképpen abban akarunk kitűnni, hogy szakmailag mélyebb elemzést adunk. A Solvo is azzal tudott világpiaci vezető lenni (és a legdrágább szolgáltató), hogy tudományosan előrébb járt, mint az összes többi cég. A Solvonak kétszer annyi publikációja van, mint az összes többi konkurensnek együttvéve. A Medipredictnél pedig pontosan ugyanaz a cél, hogy annyival jobbat kell csinálni, mint mondjuk az amerikaiak, hogy meglegyen a szakmai fölényünk, mert az x 100 millió dollárt nem fogjuk tudni mellé rakni.

Megvan már az exit stratégiátok hozzá?

Az egy jó kérdés volt, hogy a Solvot miért adtuk el, de a Medipredictnél egyáltalán nem az eladás a célunk. Nyilván van az a pénz, amiért az ember elgondolkodik rajta, de itt az a cél, hogy amikor ez a piac beérik, tehát a személyre szabott prevenciónak a piaca, ami szerintem még 10 vagy inkább 15 év, amíg világszerte elterjed, addigra mi akarunk lenni az egyik vezető cég. A Solvo esetében teljesen tudatosan úgy építettük mindent az első naptól fogva, hogy el fogjuk adni. Másféle struktúrákat kell építeni, más belső szabályozás kell ilyen eseben. A Solvo esetében már akkor volt könyvvizsgálatunk, amikor hárman voltunk a cégben. Mert ha jön egy vevő akkor hiteles megbízható adatok és végletesen dokumentált folyamatok kellenek. másképp építed a céget, ha eladásra szánod és másképp ha magadnak.

Üzleti angyalként is fektetsz startupokban. Pontosan milyen vállalkozásokba szeretsz befektetni?

Az üzleti angyalok általában azon a területen fektetnek be, amihez valamennyire értenek. Óriási meglepetést nem okoz, hogy én döntően élettudományi cégekbe fektetek, illetve, ami a legjobban izgat, az az élettudományi és az informatika határterületei, ahol vagy mesterséges intelligenciát használunk az orvostudományban, mint például a Medipredictnél vagy valamiféle egyéb informatikai megoldást, a molekulamodellezésen keresztül a gyógyszerkutatási projektjeinken át. A társaimmal jellemzően korai stádiumú, egyetemről kiinduló cégekbe szoktunk befektetni. Általában van egy színvonalas egyetemi kutatás, a kutatók aztán alapítánk valamilyen céget. Van amikor az egyetem részvételével csinálunk céget, de van amikor megvesszük az IP-t az egyetemtől. Az első 1-2 körben szoktunk benne lenni, jellemzően valamelyik inkubátorunkkal történik az első körös befektetés és akkor általában a következő kört még ha valóban nagyon ígéretes a cég, azt mi, mint inkubátor tulajdonosok össze szoktuk rakni. Van olyan méretű befektetés, amikor már nem tudjuk magunk, ilyen esetben még co- investor-ként tovább szoktunk jönni, hogy a következő befektető lássa, hogy hiszünk a történetben. Vannak olyan cégek, ahol már a 3. kör megy, ott már olyan pénzek mozognak, amit magyar üzleti angyalként nem tudunk összerakni, de ott is ottmaradunk co-investorként. Hozzátenném fektettünk már olyan cégbe, akik dartsozásba fejlesztett kamerarendszert és szoftvert es fektettünk megújuló energia területen szoftvercégbe. Ezekbe általában azért szállunk be, mert a csapat meggyőző volt. Üzleti angyalként elsősorban a a vállalkozóba fektetünk be. Néha előfordul, hogy egy számunkra teljesen ismeretlen piacról érkeznek, egy számunkra ismeretlen termékkel, de annyira hiteles az ember, hogy azt mondjuk ennek akkor is adunk pénzt, ha egyébként nem értünk hozzá mélységében. Ezek a befektetések általában bejöttek.

Jelenleg hány startupban van befektetésed?

Ha beleveszünk mindent, külföldi es hazai, direkt és indirekt, inkubátoron keresztül, akkor közel 30. Ebben vannak külföldiek, kicsit, nagyok. Pár milliótól, pár százmillióig. Minden méret van.

A Babypurp nemrég interjút adott nekünk, ahol büszkén mesélték, hogy Duda Ernő szállt be hozzájuk. A Te oldaladról hogy történt mindez?

Az egy nagyon érdekes történet volt. Nálunk az inkubátorban egy többszintes szűrőrendszer van. Az ő projektjüket az első körben a kollégáim kidobták. Még el is poénkodtak rajta, hogy tudod…. a világító cumis történet. Nekem viszont megtetszett a sztori, meg kicsit elkezdtem kombinálni rajta, hogy ha igaz, amit mondanak, akkor milyen egyéb felhasználásai lehetnek. Aztán visszamentem a többiekhez és azt mondtam, hogy nézzük már meg még egyszer, mert akármilyen vadul hangzik, de ez egyáltalán nem biztos, hogy hülyeség. Akkor megnéztük a mögötte lévő szakirodalmat, és az emberek is hitelesek voltak Látszott, hogy nem azt akarják, hogy most lehúzzuk a befektetőket és akkor jó sok pénzzel itt dolgozgatunk, aztán vagy lesz belőle valami vagy sem. persze közben megtartjuk az egyetemi állásunkat is a biztonság kedvéért. Nem ez a típusú startupper volt, hanem aki tényleg hisz abban, amit csinál és bele fog adni apait-anyait. Amit már említettem, itt az emberbe fektetsz be. Itt azt mondtam, hogy van egy eredeti ötlet és egy elkötelezett csapat, akik ahhoz képest, hogy startupperek, egyébként gazdaságilag sem tök hülyék. Sokszor találkozunk olyanokkal, akiknél alfától, bétától kell kezdeni. Ezek a legnehezebbek, akik nagyon jó kutatók, de zero vállalkozási tapasztalatuk van. A valós élettől nagyon elszigetelten éltek és amikor kikerülnek a való életbe, akkor sokan elvéreznek közülük. De láttam olyat is, aki vérbeli orvos kutatóként, háromgyerekes anyaként olyan penge üzletasszony lett pár év alatt, hogy csak lestünk.

Tehát van az ellenkezőjére is példa. De sok cégnél derül ki, hogy kiváló kutatók, de a cégépítéshez nem annyira értenek, vagy nem alkalmasak rá. Az ő esetükben azt éreztük, hogy náluk üzletileg is megvan minden esély arra, hogy fel tudják majd virágoztatni. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Kíváncsi lennék rá, hogy 5 év múlva hova lyukadunk ki.

Miben más üzleti angyalként befektetni, mint alapot kezelni?

Azért jobb üzleti angyalnak lenni, mint alapot kezelni, mert nem kell senkinek beszámolnod. Nekem van egy magasan kepzett kollégám, aki a befektetési portfóliómat kezeli, tehát együtt döntünk, de a saját pénzünk amivel gazdálkodunk. Nem kell bizottságok elé vinnem a projekteket, senki sem kérdezi meg, hogy mennyi due diligence-t csináltunk. Nem kell megvédenem a döntésemet, hanem saját döntést hozhatok. Van befektetésem két olyan cégben is, ami fiatal programozókhoz köthető. Most abban a cégben az átlagéletkor 22 év, az ügyvezető 21 éves. Csak blockchain-es fejlesztéseket csinálnak. Amikor pedig odaadtam nekik a pénzt még sokkal fiatalabbak voltak, mindenki hülyének is nézett. Most van egy közel 40 fős csapatuk és vérprofi, amit csinálnak. A világ legnevesebb befektetői csinálták a következő befektetési körüket. Én gyakorlatilag tinédzser gyerekekre rábíztam egy szemmel látható összeget, mert igazán hitelesek voltak abban, amit csináltak. Értelmesek voltak, értettek ahhoz, amit csináltak, becsületesnek tűntek. Erre azt mondtam, hogy nézzük fiúk mit tudtok vele kezdeni. Nem lepődnék meg azon, ha 15 év múlva kiderülne, hogy életem legjobb befektetése volt.

Kik ők?

ZGen. Szegedi cég. Az egyik legígéretesebb cég a portfólióban, nulla átvilágítással és nulla jogi munkával léptem be, és igazából egy rakat fiatal tehetséges gyerek, aki meg akarja váltani a világot és hisz abban, amit csinál.

Mit gondolsz a magyar startupperekről. Mi a megítélése a világpiaccal szemben?

A magyar startupperekről ugyanúgy nehéz nyilatkozni, mint ahogy a magyar orvosokról vagy magyar mérnökökről, tanárokról. Nincs olyan, hogy átlag magyar startupper. Van egy Gauss-görbe, annak mindkét végén szerepelnek emberek es cégek. Voltam már pitchen Bostonban, San Franciscóban, Voltam angel club üléseken, ahol pitchelnek, ott se mindegyik kiemelkedően jó. Több olyan befektetésünk van, ahol a magyar vállalkozó egy Bay Area pitch versenyen vagy üzleti angyal találkozón a legjobbak között szerepelhetne. Tehát vannak köztük kiemelkedőek, ahogy a magyar tudományban is van egy-két kiemelkedő labor. De az a percepció, ami a magyarok fejében van, hogy a magyar tudomány, mint olyan kiemelkedő, hát ezt úgy önmagában nem jelenthetjük ki. Vannak kiemelkedő laborok, meg egy csomó, ami nem az. A startupperek között is van sok, aki középszerű és van sok gyenge is. Nyilván ez különböző iparágakban változó.

Sokat fejlődött a startup kultúra az elmúlt 10 évben és kezd felnőni egy olyan generáció, aki érti, hogy ez miről szól, de itt nem is csak a gazdasági vagy piaci ismeretekre gondolok, hanem olyanokra, hogy milyen vállalati kultúra kell egy startupba. Milyen kultúrát kell építened ahhoz, hogy a tehetséges embereket meg tudd tartani? Hogy azok ott akarjanak maradni, hogy azok motiváltak legyenek?

Ebben már egy csomó jó példa van. Vannak exitek, vannak látványosan fejlődő cégek és van egy olyan réteg, akik exitáltak ezekből a cégekből, mint jómagam és akik nem yachtokra költenek, hanem befektetnek a következő generációba, mert ezt találjuk izgalmasnak. A mi szerepünk az edukációja ezeknek a csapatoknak. Valószínűleg többre mennek a tanácsokkal, mint a pénzzel, amit adunk. Mert pénzt azt nagyon könnyen lehet ma szerezni, pénz az rengeteg van a piacon, de olyan aki felépített céget, esetleg több céget felépített, exitált, külföldi piacokon sikeres tudott lenni, olyan ember viszonylag kevés van. De egyre több, és ezeknek a startuppereknek, pont ezek az emberek tudnak segíteni.

Next Post

Litkai Gergely: „Streameljük a humort”
Back to Top