Verő Barbara innovatív HR szakember, változásmenedzsment 7 éves felsővezetői tapasztalattal.
Jelenleg közös céget épít Tarczali Patríciával, Future Proof néven, ahol kezdeti fázisban levő startupokba fektetnek be angyalként és segítik őket a szervezeti skálázódásban.
Mióta vagy angyalbefektető?
Szerintem még nagyon távol vagyok attól, hogy angyalnak hívhassam magam, leginkább még csak „angyalka”. Az első befektetésemet két éve, 2021-ben csináltam, amikor is a Bindr-es srácokkal (Marcival és Bálinttal) találkoztam és nem tudtam ellenállni a tehetségüknek. Magammal azt beszéltem meg, hogy az első exit után „angyalosítom” magam.
Miért döntöttél úgy, hogy a multis karriered helyett, inkább startupokkal szeretnél foglalkozni?
Ennek van személyes és szakmai oka is. A személyes vonalat egy tragikus eset indította el. Néhány évvel ezelőtt elveszítettem egy súlyos betegség miatt az akkor 20 éves unokaöcsémet, Benjit. Neki már akkor is rengeteg izgalmas ötlete volt és imádtam vele ezekről közösen gondolkozni. Ő ma már sajnos nincs velünk, neki már nem tudok segíteni, de sok, hozzá hasonló fiatal tehetségnek és a két kamasz fiamnak, Szabinak és Botinak viszont igen. A szakmai vonal tulajdonképpen a saját ötletünk validálása. Az volt a hipotézisünk Patríciával, amikor elhagytuk a nagyvállalati környezetet és megalapítottuk saját cégünket a Future Proof Consulting Kft-t, hogy a 20 éves HR-es, szervezet- és vezető fejlesztési hátterünk alapján talán eggyel pontosabban meg tudjuk ítélni egy ember/csapat alkalmasságát egy adott kihívásra, mint azok, akiknek nem ez a szakmája. Erre a validálásra még sokat kell várni, de azt elárulhatom, hogy eddig nem állunk rosszul.
Más ezt az összeget, amit mi angyalként befektettünk, marketingre vagy piackutatásra költötte volna, mi a saját bőrünkön/pénzünkön akartuk megtapasztalni, hogy valós-e az értékajánlatunk.
Mert azt ma már egyértelműen látjuk, hogy a nagyvállalat hatékonyságra és profit maximalizálásra optimalizált működésébe nem fér bele a mi diszruptív gondolkodásunk, így szerintem mindenki jobban járt, hogy már nem ott jövünk a világmegváltó gondolatainkkal.
Melyik startupba fektettél be elsőként és miért?
Az első cég a Bindr (EdTech cég) volt (Kosdi Kovács Marci és Jakabos Bálint). Németh Gergely, szintén HUNBAN tag, mutatta be őket nekem, mivel ismerte a hátteremet és úgy érezte, hogy jó lehet kémia – szerintem igaza volt (köszi Gergő még egyszer)
Jelenleg mekkora a portfóliód?
Azt a célt tűztem ki magamnak, hogy két év alatt 10 cégbe szeretnék fektetni. Ha minden jól megy, a mostani 2 deal lezárásával meg is lesz a cél. Milyen fajta startupokba fektetsz szívesen (edukáció, foodtech, fintech stb.) Alapvetően nem a szektort nézem, hanem az alapítót és azt, hogy tudjak értéket teremteni. Ha pl már van egy másik angyal hasonló kompetenciákkal, nem szoktam beszállni – nehogy a másik angyallal való szakmai vitánk a cég kárára történjen.
Mit keresel egy startupban: az ötlet a fontosabb vagy az alapító?
Először az alapítót nézem meg, végül is elvileg ehhez értek. Az ötlet mindig formálható: aki tényleg ügyes és tehetséges, elég gyorsan tud pivotálni, ha az eredeti ötletnek most nincs itt az ideje vagy nem reagálnak úgy a fogyasztók, ahogy ők azt gondolták.
Hogy látod, kiből lesz sikeres startupper: akinek technikai jellegű termékfejlesztésben szerzett tapasztalata van inkább vagy az üzleti világban mozog otthonosan?
Az üzleti affinitás nagyon fontos, de majdnem minden más tanulható – kivétel a hozzáállás. A megfelelő alázat és elszántság nélkül szinte borítékolható a kudarc.
Amikor találkozol egy alapítóval mi az a pont, amikor megszólal benned egy figyelmeztető jelzés, ami miatt biztosan nem fektetnél be?
A hazugság. Életemben több száz állásinterjút csináltam – azt bizton állíthatom, hogy két perc alatt kiderítem, ha valaki nem igazat mond.
Hogy látod, milyen a hazai startup ökoszisztéma?
Röviden: fragmentált. Bővebben: nagyon fragmentált. Ma itthon nincs igazi olyan fájó pont, ami miatt innoválni kellene (ezzel nem azt mondom, hogy minden rendben – messze nem). Van kicsi iparunk, kicsi mezőgazdaságunk, nyáron jó a Balaton, finom a pálinka… Múlt héten voltunk Izraelben: náluk az életük múlik azon, hogy folyamatosan fejlesztenek egy közös cél érdekében. Izrael maga egy startup. Ma Magyarország olyan, mint egy hatékonyságra törekvő nagyvállalat – saját bőrünkön is tapasztaltuk, hogy ide nem hozható be a diszruptív gondolkodás, mert megzavarja a rendet. Ma nem fáj semmi annyira itthon, hogy muszáj legyen innovációval foglalkozni, emiatt nincs is összefogás.
A lassan felforralt béka esete jut erről eszembe – nem vesszük észre, mekkora a baj, hogy le vagyunk maradva a szomszédos országoktól – mert minden nap ebben élünk.
Vagy egy külső fájó pont (válság) vagy néhány lelkes ökoszisztéma szereplő fogja beindítani a változást, de fényévekre vagyunk – főleg kulturálisan – az érettebb ökoszisztémáktól.
Mire van a legnagyobb szüksége az ökoszisztémának ahhoz, hogy unikornisaink legyenek?
Top down (rendszer szintű) megközelítés: Közös cél, ügy (pl fókuszáljunk a cégek nemzetközi terjeszkedésére, vagy egy témára (MedTech, AI) – legyen kimondott export cikkünk.
Összefogás az ügy mentén – egyéni érdekek vs az ügy fontossága.
Nemzetközi és hazai jó példák, akik miatt az alulról jövő kezdeményezések elindulnak akkor is, ha nem fáj az országnak eléggé.
Mentorok, támogatók, akik készek visszaadni – ennek a kultúrája még itthon nagyon nincs meg.
Mindenki kerüljön a saját helyére – pl az állam ne akarjon korai fázisban befektetni – maradjon az edukációs szerepnél (pl HSUP). Izraelben az állam „enabler”-ként (támogatóként) szerepel és zseniálisan működik a rendszer.
Oktatási reform – hibázás kultúrája.
Szabályozói környezet (vállalkozás indítás, adókedvezmények, stb).
Bottom up megközelítés: Néhány elszánt vállalkozó, akik kitapossák maguknak az utat és a jó példa magával húzza a többieket, akik változtatni szeretnének és nem felforrni a vízben szépen lassan.
HR és szervezetfejlesztés a szakterületed, mi a okozza a legnagyobb problémát startupok esetében, ha a szervezeti skálázásról beszélünk?
Ötletből van bőven, viszont céget építeni már sokan nem tudnak. Talán a legfőbb oka a vezetői készségek hiánya, illetve az önbizalomhiány. Ennek leginkább kulturális okai vannak – az oktatási rendszerünk megfelelni tanít meg és nem gondolkozni. A kiskapuk megtalálásában mindig jók voltunk, azonban más másokat kritizálni, mint saját magam belevágni egy vállalkozásba. Azt is látjuk, hogy sokan itthon indulnak el és megtanulnak „mutyi” alapon céget építeni – így el is hiszik, hogy az ötletük életképes (és sajnos erre befektetést is kapnak a kihelyezési kényszerrel küzdő befektetési (?) alapoktól) . Abban a pillanatban, amikor nemzetközi piacra kéne lépni és profi marketing és értékesítési szaktudásra lenne szükség, sokszor megáll a tudomány.
Több interjúban elhangzott, hogy nehéz hazai szinten megtalálni a startupokba a megfelelő szakembereket, ezt te is tapasztalod? Miért lehet így?
Sajnos a munkaerőpiaci helyzet nem éppen rózsás. Az utóbbi években egyértelműen a munkavállalók diktálják a feltételeket és ez felborítja sok szempontból a piacot. Továbbá sajnos a legtöbb egyetemen továbbra is nagyon elméleti tudásra tesznek csak szert a hallgatók (jó ellenpélda a Metropolitan Egyetem törekvése a gyakorlati tudás megszerzésére). Egy startupnál, ahol csak pár kolléga van – nincs idő a gyakorlati tudás fejlesztésére, azonnal kéne indulni. Igy sokszor a külföldön végzett hallgatók óriási versenyelőnnyel indulnak – ők viszont nem mindig szeretnének hazajönni vagy nehéz őket megfizetni. A fiatal szakemberek sokszor egyáltalán nincsenek tisztában az értékükkel. Túl gyorsan akarnak fejlődni a társadalmi és anyagi nyomás miatt, így fontos fejlődési állomások maradnak ki a karrierjükből – olyan, mintha egy csecsemő a születése után azonnal szaladni szeretne. Ennek előbb vagy utóbb súlyos következményei lehetnek.
Sokszor halljuk, hogy a befektetés után az első kompetencia, amit keres egy startup az a marketinges. Szerinted valóban marketingre van a legnagyobb szüksége egy induló startupnak?
A fejlesztő és a marketinges kompetenciákra megfogalmazott igény fej-fej mellett haladnak a cég természetétől függően. Fejlesztőkkel relatív jól állunk itthon, bár a bérek az utóbbi időben hihetetlenül elszálltak – jó marketingessel viszont sajnos nagyon kevéssel találkoztunk. Megy a porhintés, az ígérgetés – de valóban profi marketing megoldás kevés van a piacon (néhány üdítő kivételtől eltekintve). A startup vezetők sokszor bedőlnek az első jól hangzó ajánlatnak, ahelyett, hogy rászánnának egy kis időt a legjobb szakember megtalálására. Itt a sietség egyáltalán nem biztos, hogy kifizetődő.
Egy startupnál nem ritka jelenség az, hogy heti 40 óra helyett 70-80 akár 100 órát is dolgoznak az alapítók, de a később csatlakozó kollégák is. Erről mit gondolsz? A startup létnek ez egy kikerülhetetlen velejárója vagy máshol keresendőek az okok?
Alapvetően a vállalkozói élet velejárója a sok munka, főleg az elején. Itt az alapítók mindenképp, de a korán csatlakozó első kollégák is magukénak érzik a cég fejlődésének felelősségét, emiatt sokkal többet tesznek bele az átlagosnál. Azonban az már probléma, ha a vezető nem tud delegálni akkor sem, ha már egy nagyobb csapat van körülötte és mikromenedzselni kezdi a kollégákat. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy nem többet, hanem máshogy kell dolgozni (szívesen segítünk a fejlesztésben). Sajnos sokszor az is előfordul, hogy az alapító válik a fejlődés legnagyobb gátjává – alázat híjján még akkor sem mond le, ha ez a cég bukásához vezet. Multi környezetben is vannak, akik sok időt töltenek el az irodában, de ők legtöbbször a perfekcionista hozzáállás miatt (látványosan sokat dolgozni – nem túl nagy hatásfokkal), de ennek más okai vannak.
Hogy látod mekkora a fluktuáció egy induló startup esetében?
Azt látjuk, hogy mivel a fiatal startup vezetők legtöbbször először vezetnek embereket, sokszor mellényúlnak a kiválasztásnál, így nem a megfelelő ember kerül be a szervezetbe – emiatt is nagy a fluktuáció. Sokszor barátok, rokonok ugranak be fontos szerepkörökbe, és ilyenkor több dolog is sérülhet. Ha pl rosszul teljesít az illető, a vezető nem meri neki ezt megmondani, és emiatt az egész csapat teljesítménye leromlik. A vezető tekintélyének sem tesz jót az ilyen munkakapcsolat. Az a jobbik eset, ha ilyenkor a nem megfelelő ember felmond vagy a vezető végre rászánja magát, hogy kirúgja az illetőt. Ilyenkor szoktuk azt javasolni, hogy mindenképp az üzleti célokhoz igazítsuk a szervezetet és ne az emberekhez az üzleti célokat. Néha már az is segít a tapasztalatlan vezetőknek, hogy néhány interjút együtt folytatunk le, hogy meglássák, mi mindenre érdemes figyelni a kiválasztásnál.
Egyre több Z generációs épít startupot hazánkban. Szerinted miben mások ők, mint egy X vagy Y generációs csapat?
Amerikában a startupperek átlag életkora 40 év felett van. Ma itthon a startupper fogalma egyenlő az egyetemista, lelkes fiataléval. Nem szeretek általánosítani, mert ismerek nagyon rugalmas és innovatív 50+-os embereket és hihetetlenül megfelelési kényszerrel küzdő, irodistának való Z generációst is. Az azonban elmondható erről a generációról, hogy egy olyan világba születtek, ahol a digitális megoldásokkal már a bölcsőben találkoztak, rengeteg információ áll rendelkezésükre – akár nemzetközi jó gyakorlatok is. A fiatalság viszont egyáltalán nem garancia az innovatív gondolkodásra, csak a nyitottságra és a paradigma mentes gondolkodásra. A tapasztalat viszont a legtöbb esetben nagyon hiányzik és emiatt sokkal kisebb az esély a sikeres vállalkozásra.
Mit vársz 2023-tól? Új startupokat keresel inkább vagy a meglévő portfóliód fejlesztésén lesz a fókusz?
A mostani két befektetéssel meglesz a 10-es portfólió, velük szeretnék foglalkozni. Mivel nagyon korai fázisba fektetek be, még sokszor az anyukájuk/lelki társuk is vagyok a vezetőknek, így szerintem az átlagosnál több időt töltök a portfólió cégeim vezetőivel.
Mit javasolnál azoknak a startupoknak, akik szemeznek veled egy ideje és szeretnének esetleg a közeledbe férkőzni, hogy angyalként szállj be hozzájuk?
Legyenek kitartóak 😊. Akár e-mailen írjanak rám, vagy egy rendezvényen szólítsanak meg – általában a legtöbb startup eseményen megtalálható vagyok. Lássam rajta, hogy akar fejlődni.
Egy utolsó sztori: az egyik HUNBAN rendezvény után odajött hozzám egy srác, hogy van egy világmegváltó ötlete (először ezzel a megoldással 3 éve találkoztam). Nagy mellénnyel előadta a műsorát, majd amikor jeleztük neki, hogy ilyen megoldás már van és hibás a logikája, szó szerint lehülyézett, hogy ehhez mi úgysem érthetünk. A végén már majdnem kiabált, hogy értsük már meg, hogy neki igaza van. Hát ne így 😊.
Nemrég Tel-Aviv-ben voltatok egy magyar delegációval egy konferencián, mesélsz erről picit, hogy milyen rendezvény volt?
Hild Imre vezetésével mentünk ki a DLD Innovációs fesztiválra és volt lehetőségünk még egy pár napot Tel Avivban tölteni, hogy jobban megismerjük a kultúrát, vallást, történelmi és gazdasági kontextust, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértsük, mi is mozgatja az innovációt Izraelben.
Mi az az üzenet, ami mély nyomot hagyott benned és a hazaérkezés óta foglalkoztat esetleg az ott hallottak alapján?
Izrael maga egy startup. Hihetetlen a nyitottság, az együttműködési hajlandóság. Azon gondolkozom azóta, hogy mit lehet ebből hazahozni. Ahogy fentebb írtam, nekik muszáj innoválni. Mégis mi válthatná ki ezt itthon?
Milyennek érezted a várost, volt bennetek félelem?
Természetesen rengeteg aggályom volt. A szüleimnek nem is mertem megmondani előre, hogy hova megyek, nehogy aggódjanak. A reptéren András, a kereskedelmi attasé várt minket, aki hihetetlen részletességgel bemutatta a várost, kultúrát. Sok hasznos jótanáccsal is ellátott minket: ha mindenki szalad, szaladjunk utánuk. Ekkor értettem meg, hogy miért nincs egy kövér ember sem Tel Avivban. 😊. Felhívta a figyelmünket, hogy Jeruzsálembe most ne menjünk, mert az elmúlt héten két öngyilkos merénylet is volt, de Tel Aviv rendben lesz. Én azért aggódtam bőven az első napokban. Erre azt tanácsolta András, hogy ne engedjem meg magamnak, hogy féljek, mert akkor a rosszak győznek. Onnantól minden percét élveztem az útnak és azóta is tart az a hangulat, amit ott átéltünk. Akár már holnap szívesen visszamennék. A város pedig hihetetlenül színes, befogadó. Egy merő gasztronómiai csoda az ország, sétáltunk a tengerparton, emellett rengeteg értékes kapcsolattal gazdagodtunk.
Milyen az ottani startup ökoszisztéma?
Fókuszált, hatékony. Egy adott innovációs stratégia mentén haladnak. Most éppen start up nemzetből scale up nemzet felé haladnak és bizonyos témákat kiemelten kezelnek (pl AI, Medtech). E mellé az ügy mellé sorakoztatnak fel mindenkit: együttműködnek az egyetemek, vállalatok, befektetők, sőt, még a katonaság is. Mindenki segít mindenkinek, emelik fel a másikat, adják a kontaktokat akár kérés nélkül is.
Mi tanulhatnánk tőlük?
Leginkább azt, hogy egy közös ügy mentén össze kell fogni és az egyéni érdekeket hátrébb sorolva a közös stratégiát tolni – mert a nap végén így éri meg mindenkinek. A stratégia nem párt függő, hanem ország függő – amelyet a cégek és a piac diktál.