Balogh Petya, vérbeli Cápa, angyalbefektető, influencer, mentor és a startup ökoszisztéma kulcsfigurája.
Az egykori NNG alapítója már a legfiatalabb generációt is megfertőzte. Magazin aktuális számának központi témája a A Cápák között. Idén indul az ötödik évad, azaz rengeteg pitch-en vagy túl. Meg tudod határozni, mi vagy mik azok a fundamentumok, amik a sikeres és a sikertelen pitch-eket megkülönböztetik egymástól?
Petya: A pitch igazából csak egy eszköz, amin keresztül megismerjük a vállalkozót. Mi érdekli, mit akar megváltoztatni, hogyan gondolkodik az üzletről. Ennyire korai fázisban nem témát vagy terméket választok, hanem vállalkozót. Kiről hiszem el, hogy nagy dolgokra lesz képes? Ehhez rengeteg minden kell egyszerre. Szándék, alázat, makacsság, tanulás, tapasztalat, világlátás, hozzáállás, tudás. Segíteni csak annak tudok, aki nálam is jobban akarja. Máté Krisztina a Cápák között producere mesélte, hogy akadtak olyan fiatalok is, akik a farsangon Balogh Petyának öltöztek. Gondoltad volna öt éve, hogy ekkora hatást gyakorolsz a társadalmunkra? Petya: Ezt álmomban sem gondoltam volna. Szerintem a műsor jókor és jó helyen találta be a magyar társadalmat. A pénz, az üzlet, a vállalkozás kicsit tabutéma lett a rendszerváltás utáni évtizedekben. A vállalkozó az volt, aki szétlopta az országot.
Pedig igazából a vállalkozó az, aki létrehoz valamit, aki mer, aki kockáztat és alkot.
Vállalkozók építik a világunkat. Amikor az első évadot forgattuk, mindannyian attól féltünk, hogy vajon hogyan fogadják majd ezt a nézők.
Az, hogy az összes csatorna összes műsora közül tudtunk heteken át a legnézettebb műsor lenni az országban, azt mutatja, hogy ez érdekli az embereket.
Évente mekkora összeget vagy hajlandó invesztálni, mi a lélektani határ?
Petya: Eddig angyalbefektetőként nagyjából félmilliárd forint saját pénzt fektettem cégekbe. Ezeknek a befektetéseknek a jelenlegi értéke már kétmilliárd forint fölött van mára. Én nem nagy tétekkel játszom, nincsenek nagy beruházásaim. Korai fázisban keresek izgalmas csapatokat, akiknek egy kis pénz és egy kis segítség sokat számít, ezért pedig a cégük egy kis részét nekem adják. Ha sikeresek lesznek, akár tízszeres vagy százszoros megtérülésem is lehet egy-egy befektetésen. Viszont ez a fajta befektetés rizikós is, hiszen az esetek jelentős részében nem jönnek be a tervek, és elbuknak a cégek.
Szemmel láthatóan fontos számodra a vállalkozók edukációja, Workshopoktól kezdve az online tréningen át a mentorálásig szinte minden eszközt megragadsz arra, hogy a tudásod átadd. A tevékenységed pusztán üzleti, vagy van valami misszió is mögötte?
Petya: Én azt szeretem, ha pozitív társadalmi hatás és a fenntartható üzleti növekedés együtt tud megvalósulni, hiszen az üzleti profitábilis működés teszi a hatást skálázhatóvá. A misszióm az, hogy segítsek a magántőkének megtalálni az utat az innovációfinanszírozásba. Bár a hazai startup ökoszisztéma jócskán le van maradva a fejlettebb országoktól, de már anyagilag is megéri startupokba fektetni.
De ez egy külön szakma, azaz nem triviális jól csinálni, ráadásul a nagy individuális kockázat mellé teljes illikviditással jár. Azaz nehéz belefogni kisbefektetőként. Ezért tűztem zászlómra, hogy tőzsdére viszem az inkubátoromat, hogy ezeket a faktorokat jól tudjam kezelni és kisbefektetők számára is elérhetővé tegyem ezt a fajta befektetést és annak elérhető hozamát.
Időgép kellene ahhoz, hogy 2030-ra legalább nyolc unikornis legyen idehaza.
A magazinunk már többször feltette ezt a kérdést a startup ökoszisztéma prominens szereplőinek, mivel minden érintett számára fontos, hogy az országunk innovációs képessége, a tudás és a tapasztalat megérkezzen, sőt felzárkózzunk a környező országokhoz. Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy 2030-ra minimum nyolc unikornis méretű startupja legyen az országunknak?
Időgép. 🙂 Ahogy én látom, a hazai startup ökoszisztémának két nagy problémája van. Az egyik, hogy rossz a finanszírozása. Túlnyomórészt állami és EU-s forrásokból fektet be mindenki, de ez behoz egy hatalmas bürokratikus terhet, és az adminisztráció fontosabbá válik az innovációnál, befektető az ügyfélnél. A másik nagy kihívás a vállalkozói tudás. Egy magyar vállalkozó öt év cégvezetés után jut el arra a tudásszintre, ahonnan egy amerikai kezdi az első cégét. Egyszerűen hiányzik a kultúránkból, az oktatásból a vállalkozói gondolkodásmód és szinte nulla az elérhető, korszerű magyar nyelvű tananyag/tudásanyag. Emiatt (is) több mint öt évvel tovább tart egy hazai sikersztori, mint egy amerikai. Messzebbről indulunk. Ezt a két faktort kell először megjavítani, mielőtt több és nagyobb sikerünk lesz.
Közel negyven vállalkozást tudhat magáénak a portfóliód, amit Majával, a feleségeddel közösen építetek. Mik a tervek a jövőre nézve, meddig és milyen módon lehet skálázni ezt a modellt?
Petya: Amikor hét éve, az NNG felépítése után angyal befektető lettem, még azt gondoltam, hogy ez egy drága hobbi. Visszaadni akartam, megmutatni más vállalkozóknak, hogy lehet globális sikersztorit építeni itthonról indulva. Ahogy teltek az évek, gyűltek a befektetések, háromszor lettem az év befektetője, és negyvenöt eddigi befektetéssel a legaktívabb angyal vagyok a piacon. Egyedül (illetve feleségem, Maja segítségével) eddig lehetett ezt skálázni. És most, hét évvel később érett be a gondolat, hogy én ehhez már értek, ebben már jó vagyok és ezzel lehet pénzt keresni. Mostanra tanultam ki annyira ezt a témát, hogy merjek nagyot lépni. Összeállt egy profi csapat, tőzsdére megyünk, tőkét vonunk be és felépítünk egy nagy, régiós inkubátort, amivel több száz cégbe fektetünk majd be. Az oktatás, a tudásátadás legalább olyan szerves része ennek, mint a befektetett pénz.
Egy ekkora volumenű növekedés teljesen új struktúrát és üzleti modellt kíván. Milyen kompetenciákat szeretnél a csapatodban tudni és milyen változásokat kell eszközölnöd ahhoz, hogy a jelenlegi szintről egy skálázott és országhatárt túllépő inkubátort építsetek?
Azt hiszem, hogy a kezdetektől fogva fordítva ülök a lovon. Én abban hiszek, hogy egy céget a vezetője tud sikerre vinni, és a befektető dolga, hogy neki segítsen ezen az úton. Nem az, hogy irányítsa, nem az, hogy kényszerítse a sikerre, hanem az, hogy támogassa. Ha én jobban akarom a sikert, mint a startup vezetője, akkor már régen rossz. A kockázati tőkében dolgozók többsége nem így gondolkodik ma Magyarországon. Megvédeni akarja a pénzt a cégtől, szkanderban lenyomni a csapatot, erőpozícióból diktálni. Nem gonoszságból, nem azért, mert rossz emberek, egyszerűen csak sosem vezettek céget, és nem értik, hogy ez miért nem így működik. Pedig ha sikerül bizalmat építeni és partnerként segíteni, akkor az egy csoda. Ezért olyan csapatot építek, akik jártak már ott, akik ismerik az utat. Akik bizalmat építenek és segítenek. Akik az embert nézik, nem a számokat. Mert ha a vezető fejlődik, a cég is fog. Nem a számokat tudjuk megjavítani, hanem a vezetőnek tudunk segíteni tanulni. Ehhez egy profi, sokat látott csapat kell, de olyan, aki ebben hasonlóan gondolkodik. Nagy célokat csak egy jó csapattal tudunk elérni.
Mert ha a vezető fejlődik, a cég is fog. Nem a számokat tudjuk megjavítani, hanem a vezetőnek tudunk segíteni tanulni.