A nagyvállalati innovációs bullshit-tengeren túl

Szerda reggel van, a Lövőház utcában, a STRT főhadiszállásán kezdjük a napunkat. Odakint még alig mozdul a város, a csapat is álmosan kortyolgatja az első kávékat. De ahogy leülünk beszélgetni, pár perc alatt eltűnik az álmosság: Végvári–Gerencsér Dorkával, a STRT csapatának új tagjával rögtön egy hullámhosszra kerülünk. Dorkának nem kisebb feladata van, mint hogy startupok lendületes innovációját bevezesse a magyar nagyvállalatok világába.

Aki valaha is dolgozott multinál, az pontosan tudja, miről beszélünk: ezek az akár több száz, vagy több ezer fős szervezetek gyakran olyanok, mint a hatalmas tankerhajók. Rugalmatlanok, lassúak, nehezen váltanak irányt. Ebbe a merev rendszerbe bevinni egy gyorsan reagáló, innovatív startup megoldást nem kis kihívás. Dorkával arról beszélgettünk, hogyan lehet a multiknál lebontani az innováció körüli falakat, miért ne féljenek a mesterséges intelligenciától, mi kell ahhoz, hogy a Z-generáció számára újra vonzó legyen nagyvállalatoknál dolgozni, és hogyan válhat akár társadalmi mobilitási eszközzé is egy jól felépített belső innovációs program.

Interjúnk egyszerre szól startupokról, nagyvállalatokról, új generációról és a magyar innovációs kultúra megújításáról.
Kávét bekészíteni – kezdünk!

Dorka eredetileg jogásznak készült, pontosabban ügyvéd szeretett volna lenni. Sokáig ez volt a nagy terv, de amikor érettségizett, azt látta, hogy szinte mindenki a jogi karra jelentkezik. Úgy döntött, ő nem áll be ebbe a sorba, ezért az ELTE jogot egészen az utolsó helyre tette a jelentkezési lapján, előre sorolva például a Corvinus Nemzetközi Tanulmányok szakát. A 144 pontos érettségi rendszerben végül 141 pontot szerzett. Biztos volt benne, hogy ennyi ponttal szinte bárhova felveszik majd. Amikor azonban megérkezett a ponthatár, kiderült, hogy a Nemzetközi Tanulmányokhoz 142 pont kellett. Épp egyetlen ponttal maradt le a választott szakjáról, így végül a Corvinus Közigazgatás karára vették fel, ami csupán a lista utolsó helyeinek egyikén szerepelt nála. Úgy volt vele, ha már felvették, belevág, hátha jó lesz valamire. Ekkor még nem sejtette, hogy valóban fontos alapokat kap majd innen, bár már az első napon világossá tette, hogy nem szeretne az adott területen dolgozni. Ezt egyáltalán nem is titkolta, sőt nyíltan kimondta az első órán, amikor azt kérdezték, ki milyen területen képzeli el a jövőjét. Akkor még úgy érezte, kicsit idegen számára ez a világ, és teljesen biztos volt benne, hogy anyakönyvvezető például soha nem lesz, bár sokan a csoportból pont erre készültek.

Végigcsinálta a képzést, de a diplomája után olyan nagy ívben kerülte el a közigazgatást, amennyire csak lehetett. Viszont értékes tudást szerzett: megtanulta például, hogyan és hol keressen információkat, hogyan igazodjon el a jog világában, és ez az alaptudás később is sokszor bizonyult hasznosnak számára. Maga a képzés azonban mégis távol állt tőle, ezért új utakat keresett, amelyeken elindulhatott. Végül Belgiumban kötött ki, és itt kezdődött minden…

De hogy döntötted el, hogy ki szeretnél menni Belgiumba?

„Az Erasmus volt a kulcs. Az egyetemnek már volt kapcsolata pár külföldi intézménnyel, de nekem konkrétan a genti egyetem tetszett meg. Végül sikerült elintézni, hogy velük is szerződjön az egyetem, és én lettem az első, aki innen oda ment tanulni. Ott találkoztam először olyan tantárggyal, ami kimondottan startupokkal foglalkozott. 2010-ben ott már aktívan tanították ezt, itthon még alig hallottunk róla.”

Ez a startupos tantárgy akkor tényleg az alapképzés része volt Belgiumban?

„Igen, rendesen az oktatási tervbe be volt építve. Ami nekem különösen tetszett, hogy ott sokkal szabadabb volt az egész oktatás. Furcsa volt megérkezni, 2010-ben, magyar oktatási háttérrel, és azt hallani, hogy figyelj, itt arra számítunk, hogy felkészülten jössz órára. Mindig előre megmondták, mit kell elolvasni, és aztán közösen dolgoztuk fel, vitattuk meg. De azt is mondták, ha nem készültél, semmi gond, csak akkor inkább ne gyere be, mert így akadályozod a többieket. Na, ez itthon elképzelhetetlen volt akkor.”

Teljes tartalom a Grwoth Magazin 2025Q1 számában érhető el. Olvasd online most azonnal!