IPAR 4.0 – Vajon hol tart ma Magyarország?

–

Az első két ipari forradalomról még az iskolapadban tanultunk. A tankönyvek lapjain, fekete-fehér fotókon néztünk vissza a távoli múltba: gőzgépek, füstölgő gyárkémények, futószalagok és a tömegtermelés világa elevenedett meg előttünk. A mindennapokban azonban ezekkel sosem találkoztunk. A változás a 18–19. században lassú volt: évszázadok, majd évtizedek kellettek ahhoz, hogy a gépesítés és az új technológiák beépüljenek az iparba. Ma viszont egészen más világot élünk. Az innováció nem generációs ugrásokban mérhető, hanem egyetlen emberöltőn belül képes teljes iparágakat felforgatni. Az Y generáció még úgy ült be az általános iskolába, hogy maximum otthon egy tárcsázós telefon állt a polcon, de mire elvégezte az egyetemet, már az okostelefonján keresztül intézhette mindennapi ügyeit. Mindössze tizenhét év alatt óriási változás ment végbe. De gondoljunk csak az autóiparra vagy a számítógépek fejlődésére ahhoz, hogy lássuk: a tempó nem lassul, épp ellenkezőleg, egyre jobban gyorsul. Ez egyszerre jó hír és komoly kihívás. Az emberiség soha nem látott lehetőségekkel gazdagodik, a technológia száguld, ám a vállalatok nehezen követik a folyama-tosan gyorsuló tempót.

Vajon hogyan illeszthető be a digitalizáció a nagyvállalatok működési struktúrájába? Hogyan vonhatók be és képezhetők egyszerre a magyar gazdasági ökoszisztéma szereplői, hogy közös ügyként tekintsünk az ipar digitális átalakulására? És a legfontosabb kérdés: 2025-ben még időben vagyunk, hogy lépést tartsunk a rohamosan gyorsuló innovációval?

„Mindig is vonzottak az újdonságok, a műszaki fejlesztések, a „kütyük”, ahogy ma mondjuk. Fiatal mérnökként is meghatározó volt számomra, és valószínűleg innen ered az is, hogy ma az ipari digitalizáció ügyét képviselem, mert számomra mindig fontos volt megérteni és használni az új technológiákat.” – Ács István

Az Ipar 4.0 kihívásairól Ács Istvánnal beszélgettünk, aki ipari üzletfejlesztési szakember, a Bosch Rexroth Kft. régiós fejlesztési projektjeinek tanácsadója, az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform Szövetség társelnöke. Több mint húsz éven át ügyvezető igazgatóként vezette a Bosch Rexroth Kft.-t, ahol számos digitalizációs és stratégiai kezdeményezést indított el, nemcsak a vállalatnál, hanem a beszállítói hálózatban is. Ma az ipari innováció és fenntartható megoldások nagyköveteként hisz abban, hogy a technológiai fejlődés és az emberi együttműködés együtt teremtenek valódi értéket. Számára személyes küldetés, hogy a tapasztalatait átadja, és részt vegyen a jövő iparának formálásában. Ezért először arra kérdeztem rá, ő maga hogyan élte meg a technológiai ugrásokat gyerekkorától napjainkig.

Ha visszatekintesz a gyerekkorodra és a mostani álla-potokra, milyen különbségeket látsz?

Teljesen más világban nőttem fel. Egyetemistaként még lyukszalaggal működő számítógépen futtattunk egyszerű programokat, mérnökként pedig rajztáblán terveztünk. Ma mindezt digitális eszközökkel, töredék idő alatt lehet elvégezni. A lényeg ugyanaz maradt, alkotni és fejleszteni, de a folyamat gyorsasága és hatékonysága forradalmi változást hozott.

Vissza tudsz emlékezni, milyen volt az első saját számí-tógéped?

Egy VC-20-as Commodore volt az első gépem a ’80-as évek elején, ami akkoriban óriási dolognak számított. Kis programocskákkal kísérleteztem rajta, és azt hiszem, ez nemcsak engem formált, hanem a környezetemet is. Egy teljesen új gondolkodásmód felé nyitotta meg az utat.

Hogyan tudtál lépést tartani a digitalizációval?

Teljes cikk a Growth Magazin 2025Q3 számában olvasható – Olvasd most online