A Growth Magazin örömmel fogadta Litkai Gergely, Karinthy-gyűrűs humoristát. Bár a magazinunk jellemzően a növekedés ösztönzésével foglalkozik, Gergely egy szokatlan témáról szeretett volna beszélgetni, ami még érdekesebbé tette az interjút.
Dolgoztál multinál, voltál ügyvéd, forgatókönyvíró, producer. Folyamatosan felszólalsz fenntarthatósági kérdésekben, és jelenleg a Dumaszínházat produkciós vezetője vagy.. De mit üzennél a nyolc éves önmagadnak, hogyan fog alakulni az élete?
Azt, hogy élvezze az életet, mert a legjobb korba született. Én ‘76-ban születtem és ugye ‘84-ben még kisgyerek voltam. Ekkortájt hatalmas változás zajlott le itt Magyarországon. Abban az időben megváltozott egy rendszer, egy paradigma, ami egy jel arra, hogy képesek vagyunk ekkora horderejű változásokra. Amiben most élünk, ez a viszonylag növekedés központú és a természetet abszolút rosszul kezelő rendszer is megváltoztatható. Hozzá tudunk szokni és képesek vagyunk megtanulni egy másfajta élet szabályait is.
The content below was originally paywalled.
Eredetileg azt írtad a levelezésünkben, hogy a növekedés határairól beszélnél szívesen. Mire gondoltál pontosan?
Arra, hogy a mostani növekedésorientált világ ilyen formában nem fenntartható. Volt egy tanulmány, amiben az Egyesült Államok átlagos gazdasági növekedését vizsgálták, és ha a jelenlegi tendencia további 100 évig változatlan maradna, akkor az ország GDP-je nyolcszorozódna, ami az egész bolygóra nézve fenntarthatatlan. Volt egy elképzelés, az úgynevezett “decoupling”, aminek a lényege, hogy a GDP növekedés elválasztható az ökológiai lábnyom vagy a szén-dioxid kibocsátásának a növekedésétől. Erre jó példát mutatott Nagy-Britannia, vagy akár az Egyesült Államokban is lehetett látni olyan trendeket, hogy a két tényező viszonylag elválik egymástól, de sajnos a pandémia után ezek már nem ilyen egyértelműek. Az USA-ban is sokkal inkább a növekedést tették célkeresztbe, nem a fenntarthatóságot. Megint elkezdtek nőni a kibocsátások. Ha megnézzük a tavalyi adatokat, ahhoz képest, ami a párizsi klímacélban van, nagyon rosszul állunk világszinten. Ráadásul nemhogy csökkent volna a szén-dioxid kibocsátásunk, hanem növekedett. Végre dűlőre kellene jutnunk abban, hogy ma fontosabb a többnyire értelmetlen fogyasztás növelése, vagy a fennmaradás. Tényleg azt akarjuk, hogy év/év alapon, vagy negyedévről negyedévre az legyen a mérőszámunk, hogy mindig többet és többet termeljünk? Éppen ellenkezőleg: Az legyen inkább a mérce, hogy mennyire vagyunk ellenállóképesek. Hogy bármilyen, a jelenlegi helyzetből fakadó kihívással, amivel szembe kell néznünk, meg tudjuk oldani akár fizikailag, akár gazdaságilag, akár emberileg. Ehhez szerintem elengedhetetlen az, hogy átértékeljük rendszereink fontossági sorrendjét. Földünknek a természet olyan, akár egy operációs rendszer, a társadalmi és gazdasági rendszerek pedig maguk az alkalmazások, a programok. Ha nincs operációs rendszer, akkor nincs min futnia a programoknak sem. És az ilyen gyors ütemű növekedés egyáltalán nem lekövethető a természet szempontjából. A legjobb példa erre a gyerek, aki megszületik ötven centivel, és ha minden évben nőne mondjuk 50 centit, akkor 20 éves korára tízméteres lenne, ami nem természetes.
Egy utópisztikus világban, milyen lenne számodra az egészséges piaci verseny? Egyáltalán kapitalizmusban beszélhetünk ilyenről, hogy egészséges piaci verseny?
Kapitalizmusban abszolút beszélhetünk versenyről. Nagyon sokat foglalkoztam versenyjoggal korábban, de véleményem szerint inkább a versenynek az illúziója van jelen. Centralizálódtak az erőterek, giga méretű cégek jöttek létre, hatalmas gazdasági és társadalmi befolyással. Ez az igazi versenyt és az innovációt nagyjából megöli. Erről az EU-nak is volt egy versenyjogi elemzése, de Amerikában is sokan foglalkoztak már a témával, hiszen számos startup esetében az innovatív kezdeti fázis után egész egyszerűen felvásárolják őket giga tech cégek. Így ezek az innovációk elvesznek vagy nem lesznek uralkodók az adott cégen belül, hanem egyszerűen a nagy hal megeszi a kis halakat. A jelenlegi helyzetben és a jelenlegi problémákkal, amikkel szembenézünk, sokkal jobb lenne egy versengő együttműködés, az úgynevezett kompetíció. A problémák összetettsége és az erőforrások szűkössége miatt elengedhetetlen az, hogy az alapvető motívum a cégek közötti működésben a kooperáció legyen. Ezt versenyjogilag nem úgy kell elképzelni, hogy meghatározzuk közösen az árakat, vagy olyan magatartást tanúsítunk, ami a fogyasztók kárára korlátozza a versenyt, hanem olyan magatartásokra gondolok, amik segítik azt, hogy ellenállóképesebben, hatékonyabban, és jobban tudjunk működni.
A startup világ arról is szól, hogy csökkentsük a hatalmas társadalmi szakadékot. Sok alapító az exit után visszaforgatja a vagyona egy részét az ökoszisztémába. Te ezt, hogy látod?
Szerintem a startup kultúra, – aminek a digitalizáció és a globalizáció a legnagyobb hajtóereje, – arról szól, hogy a képességeinkhez mérten sokkal nagyobb sikereket és bevételt tudunk elérni egy ötlettel, mint korábban.
Nyilván a középkorban nagyon nehéz lett volna startupot csinálni, jóval lassabban terjedt az információ, lokálisabbak voltak ezek a hálózatok. Ez az úgynevezett diszrupció akkor lenne jó, ha az a jóllétet szolgálná. Egy olyan diszrupció, amivel mondjuk gyógyíthatóvá válik a rák, vagy tudjuk csökkenteni a szén-dioxid kibocsátásunkat. Az már más kérdés, hogy mennyire jó, ha valakinek nagyon sok pénze lesz, és utána jótékony céllal forgatja vissza, esetleg az ökoszisztéma helyreállítására áldoz. Alapvetés, hogy sokkal jobb lenne, ha ezek az erőforrások egyenlőbben oszlanának el. Az egészség, a mentális egészség, a társadalmi együttműködés szempontjából, sokkal optimálisabb lenne a rendkívül egyenlőtlen vagyoneloszlásnál. Persze jótékonykodni is szép dolog, sokkal jobb, mintha nem csinálna semmit a gazdasági elit a jachtozáson és magángépezésen kívül. De azért a jövő működési modellje sokkal inkább egy szövetkezeti megoldás, aminek a lényege, hogy mindenki a hozzájárulásának megfelelően részesüljön a sikerből. Sokszor mondják, hogy ez így kommunista dolog, pedig valójában nem az. A kommunizmusnak van egy nagyon rossz üzenete, ahol a teljesítménynek nincsen értéke, ami a versenyt teljesen kiöli. Tervgazdálkodáshoz vezet, aminek a valósághoz kevés köze van. Ugyanakkor az effajta együttműködő gazdaság, ez a fajta szövetkezeti gondolat sokkal racionálisabbá tenné a piaci szereplőket, és sokkal kevesebb frusztrációt vinne bele az emberek életébe.
Mit gondolsz a vállalkozókról alkotott negatív percepciókról?
Nagyon érdekes kérdés. Van az úgynevezett HPI (Happy Planet Index), amit a Gallup mér meg minden évben. Ott sem igazán a korrupciót mérik, hanem a lakosság korrupcióról alkotott percepcióját, tehát azt, hogy mit gondolunk a korrupcióról. A korrupció nem csak azért veszélyes, mert a piaci versenyt és mindenféle társadalmi struktúrát erősen rombol, hanem ha erősebb a korrupcióról alkotott percepció, akkor az lesz a norma, amihez igazodunk. Ha azt gondoljuk, hogy Magyarország egy nagyon korrupt ország, – ami azért objektív mutatók alapján is egyre inkább evidenssé válik -, akkor a saját tisztességtelen viselkedési határunk is lazul. Azt szokták mondani, hogy minden korrupt forint 10 forint kárt okoz a gazdaságban, ami nagyon rossz. Magyarországon nincsen erőforrás bőség. Nem vagyunk egy rendkívül fejlett ország, és ahhoz, hogy felzárkózzunk, hogy versenyképesebbek legyünk, hogy fel tudjunk készülni az előttünk álló kihívásokra, ez nagyon rossz irány. Nem hiszek abban, hogy minden vállalkozó lop, csal, hazudik. Nagyon sok vállalkozót ismerek, aki tisztességes. Ám amikor a hazai környezetben korruptan boldoguló kilép a nemzetközi piacra, ott mások a standardok. Illúzió lenne azt mondani, hogy működésképtelenek, de nagyon sok helyen vagy piacon, ahova el akarunk jutni, szembe kell nézniük azzal, hogy a sógor-koma megoldás nem feltétlenül fog működni. Érdekes egyébként, hogy nagyon sok ilyen módon meggazdagodott cég, vagy ilyen módon működő cég általában nem azokat az iparágakat választja, amelyek sok innovációval járnak, vagy igazán versenyképes környezetben kellene érvényesülni. Inkább az építőiparra, a turizmusra fókuszálnak, ahol ez nem annyira fontos.
A magyar vállalkozói és jogi környezet nem biztosít optimális megoldásokat a startupok számára. Így sokkal nehezebb nemzetközi befektetőket behúzni. Szerinted mi lenne hatékony megoldás?
Nagyon sok jó példa van, olyan országok, amik vállalkozóbarátok és idehaza is fontos lenne, hogy egyfajta digitálisan barátságos környezet jöjjön létre. Optimális az lenne, hogy a digitális ügyintézés gyors legyen, kiszámítható és helyfüggetlen. Más országokban gyakorlatilag digitális állampolgárságot tud az ember szerezni. A másik a versenysemlegesség. Legyen egy támogató környezet, ahol nem azt kell éreznünk és gondolnunk, hogy minek vágjak itt bele, inkább elmegyek máshova vállalkozni! Ha ezt nem biztosítjuk, akkor valóban lejt a pálya. Szomorú trend, hogy nagyon sok sikeres vállalkozó vagy tudós nem Magyarországon lett sikeres, hanem keresett magának egy olyan területet, ahol azt a fajta innovatív és nem kiskapuzó gondolkodást olyan környezetben tudta kamatoztatni, ahol az ellenszelet nem kell feltétlenül figyelembe venni. A harmadik dolog a sikeres vállalkozáshoz a kiszámíthatóság. Olyan szabályozói környezetben, ahol különadók, mindenféle ársapkák és piacellenes intézkedések vannak olyan nyilatkozatokkal kiegészítve, amik nem a vállalkozási kedvet ösztönzik, nagyon nehéz vállalkozni.
Kicsit térjünk át a Dumaszínházra. Az összes előadás teltházas. Elértétek esetleg az üvegplafont? Milyen innovácókon töritek a fejeteket?
Szerintem nagyon messze van a plafon. Egy nemzetközi kutatásban pár évvel ezelőtt vizsgálták a területünk üvegplafonját. Londonban a lakosság 50%-a volt valamilyen standup eseményen. Egy 10 milliós város esetében ez 5 millió embert jelent.
Magyarországon a Dumaszínháznak nagyjából 400 ezer körüli nézője van, idén még több is, ami nagy számnak tűnik, de ha a londoni trendet vizsgálnánk akkor, tízszer annyi emberhez is eljuthatnánk. Ha megnézzük azt, hogy a videókat hányan nézik meg – például Hadházi László önálló estjét 15 millióan néztek meg – azért azt mondhatjuk, hogy ez egy reális szám lenne. A növekedést tekintve az, hogy az energiaárak elmentek, a bérleti díjak megemelkedtek, azt is meghatározza, hogy ki engedheti meg magának ezeket a jegyárakat. Nyilván a jegyeladások mennyiségben is van még tartalék, de mindenféleképpen az olyan digitális megoldások fogják jelenteni a növekedés lehetőségét, amik környezetkímélőbbek is. Streamingen is elérhetővé tesszük az előadásokat, ami nem adja meg ugyanazt az élményt, mint amit az ember ott a helyszínen, egy légtérben a kedvencével átél, de ez olyan lehetőség, amerre el tudunk mozdulni. Mi is próbálunk valamennyire racionalizálni, környezethatékonyabban működni és olyan megoldásokat találni, amivel a közönségünket is segítjük abban, hogy megengedhessék maguknak ezt a szolgáltatást. Közben pedig próbálunk olyan eszközöket használni, mint a dinamikus árazás, amik jóval nagyobb ársávval dolgoznak. Így lesznek olyan időszakok, amikor lesz olcsó jegy és több embernek elérhetővé teszi a szórakozást, ugyanakkor kiküszöböli azt is, hogy rosszul árazzuk a termékeinket. Így nem adjuk túl olcsón a jegyeket annak ellenére, hogy mondjuk a valós piaci kereslet jóval nagyobb iránta.
Mi okozza számotokra a legnagyobb kihívást abban, hogy elkezdtetek a digitális világ felé elmozdulni?
A technikai fejlesztések. Sok erőforrást igényel egy streaming platform üzemeltetése, fejlesztése.
De a Dumaszínház növekedésének is talán az volt az egyik titka, hogy a növekedéshez sosem vettünk igénybe igazán külső forrást, tehát megpróbáltuk a saját cash-flowt vagy EBITDA-ánkat felhasználni arra, hogy előre lépjünk.
Organikusan növekedtünk, nem túlzóan gyorsan. A szervezet mindig tudta követni a digitalizációt és ugyanez igaz a streaming platformra is. Ahogy van bevétel, akkor azt visszaforgatjuk fejlesztésbe. Ez a legnagyobb kihívás, mert amikor elkezdesz egy streaming platformot fejleszteni, onnantól az emberek nem nézik azt, hogy ez a Netflix, a Disney+ vagy Skyshowtime, hanem ugyanúgy egy applikációt néznek, ami egy bizonyos összegbe kerül és ez mit ad nekik, milyenek a szolgáltatásai. Tehát rögtön egy másik versenykörnyezetben találod magad és nekünk a Netflix szolgáltatásához kell felnőni, ami azért eléggé erőforrás igényes.
Az egó a növekedés valódi ellensége. Mit gondolsz erről a kijelentésről?
Szerintem ez igaz. Beszéltünk az elején a kooperációról. Egy bonyolult és gyorsan változó világban élünk. Nincs olyan okos ember, aki egyedül mindenre tudná a választ. Akinek nagyon erős az egója és hisz abban, hogy csak ő tudhatja a megfelelő válaszokat, az nagy valószínűséggel téved. Ha a növekedésnek azokat a dimenzióit nézzük csak, amik mondjuk nem a számszerű növekedésre utalnak, hanem arra, hogy mondjuk jobban, fenntartható módon működjön, akkor ott abszolút fontos a stakeholder szemlélet. Ne csak a shareholderek érdekeit nézzük, hanem minden érintettet. Akiket a leggyakrabban figyelmen kívül hagyunk, azok a gyerekek, vagy a még meg nem született generációk. Ők a legfontosabb érdekhordozói minden vállalatnak. És ha valaki nagyon erősen egóból dolgozik, csak az önérdeket tartja szem előtt, akkor nagyon valószínű, hogy a jövő generáció érdekeit figyelmen kívül hagyja és lelakja a bolygónkat.
Kicsit térjünk át a Duma Aktuál kulisszatitkaira. Hogyan választjátok ki azokat a híreket, amikről beszélgettek a műsorban?
Általában leülünk Teams-elni és mindenki hoz híreket. Van a Duma Aktuál Rosszcsontok csoportunk és ott dobunk be témákat. Nyilván sokat számít, hogy Ceglédi Zoli politikai elemző és minden hírt elolvas, ami csak létezik. Én azért nem vagyok ennyire lelkes, eléggé deprimálónak tartom, amiket végig kell olvasni ahhoz, hogy az ember találjon valamilyen vicces témát. De mindenkinek van valami kis „nünükéje”, ami érdekli. Én imádom a számokat, meg az érdekes statisztikát, úgyhogy általában ezekkel szoktam operálni. Zoli a bűnügyek mellett, a politikai témák a specialistája, illetve a nagyon fura híreket is ő szokta hozni. Hadházi Laci pedig, mint egy debreceni Öveges professzor, a tudományos érdekességekért felel. Lovász Lacinak az előnye, hogy a reggeli műsorban mindig foglalkoznak aktualitásokkal, ami nekünk is érdekes lehet. Kovács András Péter pedig társadalmilag rendkívül érzékeny, és mindig vannak olyan kérdések, amiket beemel hozzánk. Szerintem nagyon jó a kooperáció a csapattagok között.
Mindig szoktatok készíteni prezentációkat ezekhez a hírekhez. Ehhez hogyan fogtok hozzá?
Szoktunk együtt ötletelni, hogy mi legyen a megközelítés. Próbáljuk úgy kitalálni, hogy olyanok legyenek a kis prezikéink, hogy a többiek is hozzá tudjanak szólni.
Ti ezt akár napi többször is megcsináljátok, mármint ugyanazt az előadást?
Sosem ugyanaz. Van általában napi 2 műsor, de volt rá példa, hogy napi 3 Duma Aktuál is lement és mindegyik teljesen más lett. Nyilván felkészülünk rá, de mindig másfelé kanyarodik a beszélgetés. Érdemes megnézni többet is, mert lesznek benne átfedések. Mivel egy adásba nem is fér bele az összes anyag, amit hozunk, ilyenkor két előadás teljesen különböző tud lenni egymástól.
Kaptatok már feljelentést azokért a dolgokért, amik ott elhangzottak?
Nem tudok róla, nem emlékszem ilyesmire.
Szerinted milyen a hazai színtéren a szólásszabadság?
Mivel egy demokratikusan működő intézmény vagyunk, így teljesen feleslegesen kérnének arra, hogy xy ne mondjon valamit, mert szerkesztői és fellépői szabadság van. Hiába mondom valakinek, hogy ne mondjon valamit, mert mondani fogja. Ez egy hatalmas erőssége is ennek a szervezetnek. Másrészt nem vagyunk finanszírozási szempontból senkinek sem kitéve. Nincsen olyan nagy szponzorunk, aki azt mondaná, hogy ezután nem támogatlak benneteket, mert olyat mondtatok, ami pro vagy kontra nekünk nem tetszik. Így függetlenül tudjuk tenni a dolgunkat. Nagyon eltérő vélemények vannak bizonyos kérdésekben a társulaton belül is, de pont ettől működik jól, hogy ezeket a véleménykülönbségeket megpróbáljuk tiszteletben tartani. Ha mást nézünk, majdnem mindenkinek megvan ez a kitettsége. Én azért szeretek olyan médiumoknak dolgozni, akiket az olvasók tartanak fent. Így csak azoknak szól, akik ezért a tartalomért fizettek, és nekünk azért van felelősségünk, hogy jó tartalmat gyártsunk. Nem jobboldalit, nem baloldalit, nem ennek megfelelőt, annak megfelelő, hanem olyat, ami jól működik. A piacon nagyon nehéz úgy megélni egyébként, hogyha nincs lojális olvasói, nézői, hallgatói bázisa, hogy ne legyen kitéve ellenszélnek, hátszélnek, szembeszélnek és egyéb dolognak. Kicsit nehezebb úgy működtetni valamit, ha nincsen valamiféle nem teljesítményen alapuló támogatottsága. Ugyanakkor sokkal jobb is, hiszen így mindenki jól alszik nálunk.
Célotok a humoron keresztül edukálni a nézőket?
Nem akarunk edukálni, csak általában a fontos témák viccesebbek. Ha valaminek van tétje, azon jobban tudunk nevetni. Ha nem csak a Duma Aktuált nézzük, hanem a társulatot is, próbáljuk úgy összeválogatni a fellépőinket, vagy tréningelni őket, hogy nekik is fontos legyen, amiről beszélnek. Ami neked fontos, és nem csak úgy eszedbe jut, az általában a nézőknek is fontos, hiszen emberek vagyunk, így működik ez jól.
VILLÁMKÉRDÉSEK
Ha azt mondom neked, hogy startupper, mi az az első dolog, ami eszedbe jut?
Felesleges. Szerintem igazán vállalkozónak kell lenni. Ez olyan, mint amikor valaki az előadóművészetben “sztár”. Mi elsősorban humoristák vagyunk. Egy startupper is legyen vállalkozó. Ne azt várja, hogy más majd beletesz pénzt a vállakozásába vagy valami rejtélyes EU-s forrásból megtolják azt, vagy valaki beszáll és akkor majd jó lesz neki. Legyen vállalkozó. Fontosnak tartom a megnevezést. Egy standupos is legyen humorista, nem sztár, meg nagyágyú, amiket szoktak néha használni. Azért csináljuk, mert szeretjük ezt, és remélhetőleg értünk is hozzá.
Steve Jobs vagy inkább Elon Musk lennél és miért?
Elon Musk biztos nem szeretnék lenni. A technológia az egy eszköz, és szerintem sokkal fontosabb az, hogy ezt az eszközt mire használjuk. Lehet valaki óriási innovátor, ha hülyeségekre használja azt, amit kitalált. Steve Jobs pedig tényleg nagyon szuper dolgokat talált ki, de nem lehet így bánni a munkatársakkal. Csodálatos termék az Iphone, de nem lettem volna annak a csapatnak a tagja, aki ilyen nyomás alatt dolgozott.
A Google-t vagy a Facebookot birtokolnád szívesebben?
Egyáltalán nem értek egyet ezzel, hogy bármelyiket is kéne birtokolni. A Google az jóval előremutatóbb, de veszélyesebb is, mint a Facebook. A Google azt mutatja meg, hogy milyenek vagyunk, a Facebook pedig azt, hogy milyenek szeretnénk lenni. Bárkinek, aki a piacon mozog, sokkal fontosabb információ az, hogy milyenek vagyunk szerintem, mint hogy milyenek szeretnénk lenni, úgyhogy a Google valószínűleg ezért jóval értékesebb lesz a jövőben és jóval veszélyesebb is, mint a Facebook.
Ma egy millió forint, vagy tíz év múlva tízmillió?
Megfordítanám. Ha úgy nézzük, hogy mennyit ad az ember egy civil szervezetnek, vagy bármilyen jó ügynek, akkor én sokkal inkább a ma egymillió forint pártján állok, mert minden a társadalomba visszaforgatott pénz vagy a civil szférában visszaforgatott pénz, minél előbb érkezik meg, annál többet fog segíteni. A következő generációk vonatkozásában, a következő években ez jelentős hatást tud elérni. Ha adni kell, akkor inkább ma adjunk egymilliót, mint majd tíz év múlva százat. De hogyha megengedhetjük, akkor mind a kettőt tegyük meg.
Ha Dumaszínház története egy film lenne, akkor mi lenne a címe, a műfaja is ki játszana téged, mint főszereplőt?
Mindenféleképpen vígjáték lenne, mert nagyon mókás volt. A film címe, ha kezdeteket nézzük, biztosan a Kómás komédiások lenne, mert mindenki családapa lett akkoriban és nagyon keveset aludtunk. Engem ki játszana? Egyszer azt mondták, hogy hasonlítok Tim Robbinsra. Ő már idős, tehát nem tudna eljátszani engem fiatalon, de örülnék, ha majd az idős énemet Tim Robbins játszaná már előre, hiszen ő idősebb, mint most én.